„Azt lehet tudni, hogy mennyi dokumentum maradt meg? Csak azért kérdezem, mert a “nem történt rendszerváltás” toposz mellet az is élő kritika, hogy a dossziék java úgysincs meg.
Tudni kell, hogy egy titkosszolgálat, ma is és akkor is, az iratai 99%-át értelmetlen dolgokról írja. Ez ma sincs másképp, pedig elvileg alkotmányos keretei lennének a titkos információk gyűjtésének. Ami fontos dolog, az azonban akkor is fennmarad, ha az elsődleges dossziékat megsemmisítik, mert az állambiztonság olyan, mint a rákos daganat. Van egy ügynök, aki nagyon fontos jelentéseket ad le, és az tükröződni fog más iratokban. Készítenek belőle tájékoztatókat, az operatív dossziéjában lesz utalás rá, és szerepel majd biztosítási tervekben. Nagyon sok hasonló példát tudnék mondani, ami miatt még azokban az esetekben is, amikor elég nagymértékű iratmegsemmisítés történt, ki tudjuk találni az illető tevékenységének legnagyobb részét. Nincs még egy olyan társadalmi helyzet és történelmi kor, amiről olyan sok iratunk volna, mint erről. Csak éppen ezeknek az iratoknak a nagy része ma sincsen a levéltárban. Ellenvélemények meg azt mondják, hogy 93%-a levéltárban van. Százalékosan ez akkor lenne igaz, hogyha a digitális adathordozókat nem számoljuk bele. Egyébként bármikor csinálok egy félrevezető dokumentum-összeállítást 100 oldalból, amiből aztán átadok 93-at, de a lényeg mégsem fog kiderülni belőle.
És ennek az az oka ön szerint, hogy a politika zsarolni akar, mutyizni?
Így van.
Huszonhét évvel a rendszerváltás után is?! Ne már!
Hogyne. Martonyi János például mikor volt külügyminiszter? Szita Károly, Lehel László, ma nem a miniszterelnök feleségével mutatkoznak? A katolikus egyház a menekültügyben nem a kormány egészen abszurd szólamait hangoztatja? A krisztusi szeretet és az elesettek gyámolítása mégiscsak fontosabb volna, mint a migránsoknak csúfolt menekültek elleni uszítás.
Nem lehet, hogy egyszerűen csak arról van szó, hogy ez a meggyőződésük? Miért feltételezzük azt, hogy meg vannak zsarolva?
Természetesen mondhatjuk azt, hogy a Fidesz-frakció mindegyik tagja azért viselkedik a parlamentben úgy, mert ez a meggyőződése. Nekem egy problémám van ezzel. Kutattam a magyar parlamentarizmus történetét, 1867 óta van parlament kisebb-nagyobb megszakításokkal. Ennyire fegyelmezett, és a főnök utasításaitól el nem térő frakciója legfeljebb Szálasi Ferencnek volt. De még neki sem. Ott is több képviselő akadt, aki szembe ment a pártvezetővel, ami akkor pláne nem volt kockázatmentes. Van egy sanda gyanúm, hogy a képviselők eme csicskaviselkedése mögött nem a belső meggyőződésük áll, hanem hogy fogják a töküket.