Fegyverbarátság

„Magyarország és Lengyelország, pontosabban a magyar és a lengyel politikai színtér a háborús retorika tűzfészkének számít jó ideje. Ezen a nyelvi küzdőtéren maradva kijelenthető: most eldördült az első valódi ágyúlövés. A verbális kardcsörtetés korszakának vége, az Európai Unió – ilyet még soha nem tett – tényleg ledobta az atombombát. A lengyel kormány értelmezésében legalábbis ekkora horderejű döntésnek számít, hogy a jogállamiság megsértése miatt az Európai Bíróság elé citálja Lengyelországot az Európai Bizottság.

A döntés legfőbb oka a Jaroslaw Kaczynski vezette kormánypárt által keresztülvitt bírósági reformtervezet, amihez az uniós döntéssel egy napon adott zöld utat Andrzej Duda köztársasági elnök. A tervezet magán viseli a legfőbb közjogi méltóság kéznyomát is, de az attól még nagyon is igazodik a pártelnök elképzeléseihez. (...)

Egy kézzelfogható eredménye azért már van az ügynek. Magyarország kormánya azonnal biztosította Lengyelországot fegyverbarátságáról, úgyhogy az uniós stratégiai táblajáték jó eséllyel egyre izgalmasabb lesz a folytatásban. Arról nem is beszélve, hogy a közös hadgyakorlat gyaníthatóan csak tovább növeli a két renitens (vagy szabadságharcos, ha úgy jobban tetszik) ország kormányzó erőinek sanszait a következő választásokon. Jó eséllyel tehát a politikai zsargonunkban sokat emlegetett varsói gyors egy darabig még ezeken a síneken maradhat, és nem kanyarog váratlan irányokba, ahogy 1993-ban. Minek is tenné? – hiszen Kaczynski egykori kijelentése 2011-es választási vereségekor (»Lesz még Budapest Varsóban«) prófétai jóslatnak bizonyult.”