Az irányított káosz

„A történteket azonban Donald Trump ámokfutása értékeli fel igazán. Megkockáztatom, éppen az amerikai elnök felelőtlen lépéseinek fényében válik Putyin az orosz érdekek védelmezőjén és érvényesítőjén túl valóban béketeremtővé. Azzal ugyanis, hogy Jeruzsálemet, s még csak nem is Nyugat-Jeruzsálemet elismeri Izrael fővárosának, Trump alágyújtott a Közel-Kelet feliratú lőporos hordónak. Több magyarázat is kering ennek alátámasztására, köztük a Fehér Ház urának kiszámíthatatlansága, a belpolitikával szemben a külpolitika lebecsülése és a diplomácia iránti érzéketlensége. S mi van akkor, ha Trump nagyon is átgondoltan és az amerikai érdekek szempontjából észszerűen cselekedett? Így messze nem csupán a választóinak derékhadát adó evangéliumi keresztényeknek és a zsidó lobbinak akart a kedvében járni, hanem a térségben visszaszorult amerikai befolyás helyrebillentése felé tett lépést.

Sutba dobva egy nagy közel-keleti rendezés irányába tett erőfeszítéseit, visszatér elődei stratégiájához, a távolból a folyamatokat alakító Washingtont erősítő, míg a régió hatalmait csak gyengítő, irányított káosz megteremtésének elképzeléséhez. Az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetésének bejelentésével, ezzel a megszállás legitimálásával az iszlám világ haragját kivívta, ami egyet jelent a Közel-Keleten a feszültség növekedésével. A Fehér Ház azzal is számolhatott, hogy a muszlim világ megosztottsága miatt lángba azért nem borul a térség, csupán elbizonytalanodik. Ami nem mellesleg épp elegendő ahhoz, hogy a most lapot osztókat megizzassza. Egy ilyen helyzet persze abban is megakadályozza a közel-keleti saga legújabb fejezetének nyerteseit, hogy begyűjtsék e győzelem gazdasági, katonai gyümölcseit. Ehelyett további erőfeszítéseket kell tenni, s nem utolsósorban pénzt kell áldozni a status quo és a viszonylagos stabilitás fenntartására.”