Amiről nem kérdezik meg az embereket

„Csodálatos ez a demokrácia. Csaknem minden apróságról megkérdezik az emberek véleményét, mielőtt a kormány bármiről döntene. Néhány kivétel azért van. Ezek közé tartoznak a külföldi országokkal történt megállapodások, amelyek hosszú távon befolyásolják nemcsak a mi életünket, hanem az utódainkét is, beleértve azokat, akik még meg sem születtek. Erre jó példa a Paks II. beruházás és az új vasútvonal építése Budapest és Belgrád között.

Paks II.-vel kapcsolatban már nem tudunk sokat tenni, bár még vannak olyan hangok, amelyek a szerződés felbontását javasolják. Függőségünk Moszkvától tovább erősödik. Nyilvánvaló, hogy mindkét döntést a pénzügyi és politikai vonatkozások alapos és kiterjedt vizsgálatának és értékelésének kellett volna megelőznie, hiszen a következmények hosszú távon meghatározzák hazánk gazdasági-pénzügyi helyzetét. Nem akarom politikusaink szakértelmét analizálni, de ők elsősorban ahhoz értenek, hogyan tudják a választást megnyerni, a hatalmat megtartani. Alig hihető, hogy a közgazdaság tudományában elmélyedtek volna – talán a pénzügyi, gazdasági területtel foglalkozó miniszterek kivételével. Kérdéses viszont, őbennük van-e akkora kurázsi, hogy ismételten rámutassanak a gondokra és a következményekre. Nagy hiba volna, ha a pénzügyi kérdések eldöntésében messzemenően a politikai szempontok lennének elsődlegesek, és nem az ország érdeke. Ezek nem piszlicsáré dolgok. Mindkét esetben felvetődik, miért nem a nyugati országokhoz fordultunk, hiszen tagjai vagyunk az európai országok nagy családjának. A dacból adott fricska még sokba kerülhet nekünk.

Számomra érthetetlen, hogy mielőtt a kínai vasút építésének tervéről döntést hoztak volna, miért nem konzultáltak például a Magyar Tudományos Akadémia hozzáértő tagjaival. Micsoda elképesztő önbizalom lapul a kormányfőben és csapatában, hogy képesek ilyen volumenű kérdésekben határozni. A megállapodás szerint a Belgrád–Budapest-vonalon kínaiak építenek kínai érdekek szerint, a pénzügyi fedezetet azonban mi adjuk a tőlük (!) fölvett kölcsön formájában. Ennek a kölcsönnek az összege jelenleg 500 milliárd forint. Az Európai Unió érthető okokból nem járul hozzá a projekthez, noha az új vasút túlnyomórészt a Kína és Nyugat-Európa közötti áruszállítás lebonyolításában jut szerephez. Némely számítások szerint a befektetés 2400 év alatt térülne meg Magyarországnak, ami minden képzeletet felülmúl. Mindez tetemesen hozzájárul további eladósodásunkhoz. A Magyar Nemzet november 5-i számában megjelent összeállítás szerint adósságunk 1997-től 2017-ig folyamatosan nőtt. Idén minden bizonnyal eléri a 4598 milliárd forintot. Ebben az elképesztően magas összegben sem Paks II., sem a kínai vasút építésére felvett hitelvállalás nincs még benne. Erős kételyeim vannak, hogy utódaink készek lennének arra, hogy visszafizetése érdekében egyáltalán itthon maradjanak.”