„Az Antonescu korszak feldolgozatlanságával, és a Mihály király uralkodásával kapcsolatos, rendszerváltás utáni dilemmákat érintően érdemes felhívni még egy tényre a figyelmet. Mihály hazatérését a leghatározottabban a Ceausescu rendszer nagy túlélője, Ion Iliescu akadályozta. És ugyancsak Ion Iliescu volt az, aki 2003-ban diplomáciai botrányba keveredett egy, az izraeli Haaretznek adott interjúja miatt. Ebben többek között arról is beszélt, hogy a holokausztnak nem csak a zsidók az áldozatai, és hogy a Romániában meggyilkolt áldozatok hozzátartozóinak kárpótlása az ország gazdasági helyzete miatt nem lehetséges, vagy csak késve teljesíthető. A nyilatkozat után Izrael berendelte Románia tel avivi nagykövetét, azzal vádolták meg a román államfőt, hogy nem ismeri el a romániai holokauszt mértékét, és arra figyelmeztettek: az országot ugyanúgy izolálni kell, mint a Jörg Haider vezette Ausztriát. A konfliktus után Románia lépéskényszerbe került. Ekkor vezették be a holokauszt emléknapját, ez után, 2004-ben fogadták el az Elie Wiesel vezette nemzetközi bizottság jelentését a romániai holokausztról, amely azt jelentette: az ország elismeri a felelősségét. Mindezek után, 2007-ben a bukaresti fellebviteli bíróság felmentette Ion Antonescut a »béke elleni bűncselekmények vádja alól«.
Ilyen következetlenségek, beváltatlan, vagy félig beváltott ígéretek jellemzik a romániai emlékezetpolitikát. Mihály király megítélését illetően most megszületett a konszenzus: ő az ember, aki akarta a jót, és akinek majdnem sikerül. A nyugatos uralkodója a Keletre szorult országnak, az arisztokrata aki megőrizte a méltóságát, miközben Románia sokszor elveszítette vagy elveszejtette a magáét.