Meghalt Mihály, Románia élni akar

„Az Antonescu korszak feldolgozatlanságával, és a Mihály király uralkodásával kapcsolatos, rendszerváltás utáni dilemmákat érintően érdemes felhívni még egy tényre a figyelmet. Mihály hazatérését a leghatározottabban a Ceausescu rendszer nagy túlélője, Ion Iliescu akadályozta. És ugyancsak Ion Iliescu volt az, aki 2003-ban diplomáciai botrányba keveredett egy, az izraeli Haaretznek adott interjúja miatt. Ebben többek között arról is beszélt, hogy a holokausztnak nem csak a zsidók az áldozatai, és hogy a Romániában meggyilkolt áldozatok hozzátartozóinak kárpótlása az ország gazdasági helyzete miatt nem lehetséges, vagy csak késve teljesíthető. A nyilatkozat után Izrael berendelte Románia tel avivi nagykövetét, azzal vádolták meg a román államfőt, hogy nem ismeri el a romániai holokauszt mértékét, és arra figyelmeztettek: az országot ugyanúgy izolálni kell, mint a Jörg Haider vezette Ausztriát. A konfliktus után Románia lépéskényszerbe került. Ekkor vezették be a holokauszt emléknapját, ez után, 2004-ben fogadták el az Elie Wiesel vezette nemzetközi bizottság jelentését a romániai holokausztról, amely azt jelentette: az ország elismeri a felelősségét. Mindezek után, 2007-ben a bukaresti fellebviteli bíróság felmentette Ion Antonescut a »béke elleni bűncselekmények vádja alól«.

Ilyen következetlenségek, beváltatlan, vagy félig beváltott ígéretek jellemzik a romániai emlékezetpolitikát. Mihály király megítélését illetően most megszületett a konszenzus:  ő az ember, aki akarta a jót, és akinek majdnem sikerül. A nyugatos uralkodója a Keletre szorult országnak, az arisztokrata aki megőrizte a méltóságát, miközben Románia sokszor elveszítette vagy elveszejtette  a magáét.

2018 küszöbén állunk, Románia pedig még mindig küzd (elsősorban önmagával) azért, hogy egységes, valódi, erős nemzetállamként tekintsenek rá (tekintsen önmagára). Ha volt nemes, erős és jó király, lennie kell nemes, erős és jó országnak is. Ez a remény a háromnapos nemzeti gyász, az egész Romániát megmozgató búcsúztatás, emlékezés üzenete a trianoni centenáriumi év küszöbén.”