„Felfokozott toleranciánk persze abból is táplálkozik, hogy a MSZP tragikusan komikus helyzetbe lavírozta magát. Máris befürödtek a kölcsönkért kormányfőjelölttel, mielőtt még a nagy sejtelmeskedések után ténylegesen is rábólinthattak volna a párt döntéshozó testületei. Nem lehet véletlen, hogy a megmosolyogtató helyzetre egy szovjet szocreál szerző, Vszevolod Visnyevszkij drámájának címe – Optimista tragédia – illik, a színmű a nagy októberi szocialista forradalom bemutatásán keresztül állít emléket a kommunista helytállásnak. Mert valóban optimista tragédiaként írható le az az eseménysor, amely sokkal inkább a ,-filmek világába illeszkedik, mint a politikatörténetbe.
Hogy mitől lenne optimista ez a tragédia? Kovács László régebbi pártelnök is azt fejtegette lapunknak, hogy 2010 óta most a legoptimistább. Szegény Kovács – gondolhatja a kívülálló –, milyen lehetett a többi rendezvény, ha most van okuk a legtöbb derűlátásra? Csak azt mondhatjuk, a volt külügyminiszterrel is egyetértünk. Optimisták, nyugodtak lehetünk az ország jövőjét illetően, ha a lakosság erőfeszítéseit, sikereit konzekvensen letagadó, mindenfajta tényleges fejlődésre nemet mondó párt ilyen gyenge pozíciókból és harmatos munícióval, öntudatos hebehurgyasággal vág neki a választási kampánynak.”