Inkább a rendetlenség híve vagyok

„A skatulyákról jut az eszünkbe, hogy valamikor azt mondta, azért nem szereti a politikát, mert ott előbb-utóbb eljutunk az egyik oldal-másik oldalig, tehát klasszikus skatulyákig. Azt mondta, önt személyes sorsok, történetek, élethelyzetek érdeklik.

Érdekel azért. Kicsit, nézem a tévében.

A közélet fonákságait azért ki szokta emelni. A Heti hetesben sokszor foglalkozott bármely oldal hülyeségeivel.

Igen, de abban is kevés volt a politika. Már részemről. Mindig kitaláltam valami alakot, vagy találtam valami problémát, de ezek sokszor inkább emberi dolgok voltak. Néha volt köztük politikai téma is, ez igaz. Az is igaz, hogy én ilyen baloldali családból jöttem. Hallom mostanában, hogy nincs is már olyan, hogy baloldal meg jobboldal – hát, ehhez se nagyon értek. Én szakbarbár vagyok, engem a színház, meg a televíziózás, meg a filmezés, meg a rádiókabaré, meg a paródiaírás, meg dalszövegírás, meg a zenélés, meg a koncertre való készülés, meg krimik olvasása, ezek sokkal jobban foglalkoztatnak. Az például rendkívül szórakoztatott engem, hogy a Kádár-rendszerben, az úgynevezett létező szocializmusban, valamilyen oknál fogva kicsit előrébb volt tolva a művészet. Az embereket akkor sokkal jobban érdekelte a kultúra, most meg inkább érdekli őket a politika, a gazdaság, az, hogy hogyan élnek. Lehet, hogy éppen most kerül a helyére a művészet, és akkor volt mesterségesen előbbre tolva, de az nekem nagyon tetszett.

És az miért volt ön szerint?

Azért, hogy ne figyeljenek az oroszokra, a szabadság hiányára, a Kádár-féle politikára és az egész rendszerre. Ha egy akkori embert megkérdeztek volna, hogy kik a legismertebb színészek, könnyebben tudták volna sorolni, hogy a Ruttkai Éva, a Latinovits, a Darvas Iván, a Bessenyei, a Páger Antal és a Sinkovits. Ha itt most megkérdeznénk valakit, nem biztos, hogy ugyanígy rávágná a maiakat. Pedig vannak!”