Már ezerszer elmondtuk, ez az ország jobb ellenzéket érdemelne, de úgy látszik, hiába.
„Már ezerszer elmondtuk, ez az ország jobb ellenzéket érdemelne, de úgy látszik, hiába.
Bármi is legyen a végeredmény, bármilyen szövetségekbe és kényszerházasságokba is tömörül végül ez a nyüzsgő siserehad, aligha lesz választási győzelem belőle. Az ugyanis már egy ideje eldőlt: ezek nem akarnak nyerni. A fontosabb szereplők mozgása legalábbis arra utal, hogy sokkal inkább a következő négy ellenzéki évre készülnek, kényelmes székekbe, tét nélküli pozíciókba, hogy aztán onnan tudják sütögetni saját pecsenyéjüket, a többiek kárára, lenyomva a rivális politikai formációkat. Ez a meccs elsősorban azok között megy majd, akik bejutnak a parlamentbe. Ez most a tét. Amúgy ők ezt hívják demokráciának, magukat meg demokratikusnak. Nem a legjobb reklám.
De nézzük az ősz óta bekövetkezett fordulatokat! A szocialista „szuperfegyver”, Botka László besült. Ráadásul elmondása szerint nem is a sorozatosan kirobbant botrányos ügyei, hanem az MSZP-ben áskálódó »fideszes ügynökök« miatt. Mindenesetre Molnár Gyula pártelnök és exkollégája, Gyurcsány Ferenc ismét egymás tenyerébe csaphatott, folytatódtak a tárgyalások, alkudozások, a DK egyre többet és többet kért, jöhettek a klasszikus balos szivárogtatások is, meg a »nem én voltam« nézések az ATV-ben. A retro életérzést kedvelő MSZP-szavazók felidézhették a 2009-es és a 2014-es jelölti kasztingok feledhetetlen hangulatát, amikor Lattmann Tamás után nem sokkal Balázs Péter exkülügyminisztert rángatták a vörös szőnyegre.
A mélyrepülésbe kerülő szocialisták eközben elveszítették a karaktergyilkos tanácsadót, Ron Werbert és a szintén az LMP-hez igazoló Demeter Mártát. Az egykori Schiffer-párt, a Momentumhoz hasonlóan, senkivel nem közösködik, hiába udvarol és fenyeget a »két nagy«.
Viszont az MSZP is begyűjtött egy trófeát, nevezetesen az egyre inkább politikai cédaként viselkedő Karácsony Gergelyt. Mint kiderült, ennek maga az érintett sem feltétlenül örül, sőt, így felettébb hiteles lesz, amikor a potenciális szavazók felé fordul majd voksokért kuncsorogva. Emlékezetessé vált korábbi mondása: miután 2014-ben egy választási listára került Gyurcsány Ferenccel, meg kellett innia néhány unicumot. Kíváncsian várjuk, ezúttal mekkora dózisra lesz szüksége, ha már a kommunista utódpárt élén száll ringbe az évekig a 2010 előtti világgal való leszámolást harsogó zuglói polgármester.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Az ellenzék azt hitte, a miniszterelnök menekül, pedig épp most mattolta őket. Schiffer András szerint Orbán Viktor tudatosan váltott, és beállt abba a pozícióba, ami eddig mindig tarolást hozott – miközben Tarr Zoltán egyetlen elszólással leplezte le a Tisza Párt valódi ajánlatát.
A műsor kritikus és szatirikus hangnemben vizsgálja, hogyan épül fel a „slim fit messiás” narratívája, miközben egyre több politikai ellentmondás kerül felszínre.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Egységben az erő! – üzente a világbajnok magyar MMA harcos.
Természetesen még mindig Orbán Viktortól tartanak.
