Megérkezett a Mikulás a boltok polcaira – megnéztük, miért ilyen hamar
A csokimikulások még nem kerültek ki a polcra, szaloncukor viszont már van. Nem is akármiért.
Be kell vallanunk, hogy a legtöbb esetben nem értjük, Isten mit miért tesz, miért úgy teszi, vagy adott esetben miért nem tesz semmit.
„Megszületett a Megváltó. Na és, mi változott? A pásztorok visszatértek nyájaikhoz, a bölcsek is hazamentek; a rablók tovább raboltak, a hazugok tovább hazudtak, a gyilkosok tovább gyilkoltak, a népen pedig tovább uralkodtak a rómaiak. Hol a szabadítás? Lehet, hogy jó lenne a Bibliában egy ilyen zárójeles megjegyzést tenni a születéstörténet után: harminc évig semmi. A harminc év elteltével Jézus három évig tanított, gyógyított, aztán keresztre feszítették. Nem volt olyan emberi elképzelés, ami a Messiás földi munkásságát ilyennek látta volna. Nem volt ember a világon, aki szerint ennek így kellett történnie.
»Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.« (Ézs 55,8-9)
Be kell vallanunk, hogy a legtöbb esetben nem értjük, Isten mit miért tesz, miért úgy teszi, vagy adott esetben miért nem tesz semmit. Mi mindig tudni véljük, hogy mit, mikor és hogyan kellene tennie. Isten megismerésének legfőbb gátját valójában a Róla alkotott elképzeléseink jelentik. Miért nem ismerték fel kortársai Jézusban a Megváltót? Mert valójában nem a Messiást várták, hanem egy saját maguk alkotta messiást, aki beteljesíti régi vágyaikat úgy, ahogyan azt ők elgondolták. Más megoldás szóba se jöhetett. Ma sincs ez másképp. A legtöbb Istenben csalódott ember csalódásának oka, hogy Isten nem olyan módon cselekszik, mint ahogyan azt elvárnánk.”