Kultúrák harca

„Egy hívő keresztény embernek milyen problémákkal kellett megküzdenie a világban ebbe az évben?

Azt tudjuk, az egyházüldözés az folyamatos a világban, hol itt, hol ott. Azonban a Közel-Keleten és Afrikában is terrorista csoportok teszik tönkre ezeknek a közösségeknek az életét, akik már évszázadok, sőt évezredek óta ott élnek, előbb voltak ott, mint azok, akik most őket zaklatják. Felmerülhet a kérdés, mi közünk ehhez? Úgy érzem, minden embernek éreznie kell, a felelősségünk koncentrikus körökben írható le, az ember nyilván a saját családjáért felelős, majd azokért, akik hozzá hasonló közösségekben élnek, nemzetközösségekben, ezt követi a világ egésze. Ha valamilyen szempontból egy közösség tagjai vagyunk, akár nemzeti, akár vallási szempontból, akkor azokért is felelősek vagyunk. Aki tagja egy keresztény közösségnek, akkor érte egy másik keresztény közösség is felelősséggel tartozik. Mivel van egy önvédelmi felelősségünk a bevándorlás kapcsán, ezért a legcélravezetőbb a helyben történő segítés. El kell mondanom, azok az egyházi vezetők, akik idejönnek vagy a mi látogatásainkon számolnak be, nem azt kérik, hogy fogadjuk be őket Európában, hanem azt, hogy helyben próbáljuk meg a visszatérés lehetőségét megteremtve emberhez méltó viszonyokat alkotni.

Vannak érdekes hírek Európában is, legutóbb Franciaországban egy szobor kezéből vették volna ki a keresztet. Hogy tud ezzel azonosulni egy olyan közegben, amit úgy hívnak, Európai Unió?

Franciaország egy külön téma, de elmondható, általában a nyugati társadalom, elsősorban a politikai vezetők tévednek. A francia szekularizált társadalomban szerintem ezek az intézkedések már-már diszkriminatív jellegűek, hiszen az identitás gyakorlásától fosztják meg azokat az embereket, akikre ezek vonatkoznak. Én megértem, hogy egyfajta semlegesség, az egyház-állam szétválasztása megtörténik, ez elfogadható. De az, hogy a saját szimbólumaiktól fosszuk meg ezeket a közösségeket, az már nehezen. Ez Franciaország, de Nyugat-Európa több államában az a helyzet, hogy éppen a tradicionális, a zsidó-keresztény kultúrához, valláshoz kapcsolódó szimbólumok ne használhatók, sokszor nem is azért, mert a bevándorlók ezeket nehezményezik, hanem éppen azok az ultraliberális emberek miatt, akik szóvá teszik ezt, akik jobban tekintettel vannak a bevándorlókra, mint azok magukra.

Mégis, hogy lehetséges, hogy egykor egy zsidó családot üldöztek el, majd 2017 évvel később megint ezzel kell szembesülni, hogy embereket, családokat üldözhetnek el a hitük miatt? Mit tudnak tenni Önök azért, hogy itthon ilyen ne történjék meg?

Én azt gondolom, hogy egy normális világot teremtettünk magunknak, nem csak itt Magyarországon, hanem Közép-Európában is, de ennek a problémának a gyökere mégis csak az identitásválság, ami jelenleg Nyugat-Európában van.

Erre van gyógyír?

Hogy mi hogyan tudjuk Európát befolyásolni, az a mi energiánktól, lehetőségeinktől függ, de az nyilvánvaló, igyekszünk. Az identitásválság azt jelenti, hogy a hagyományos értékeket elhagyva próbálnak új identitást keresni. Többször is elmondtam már, nagyon frappáns Huntington azon véleménye, mely szerint már nem a nemzetek, hanem a kultúrák küzdenek egymás ellen. Ez teljesen egyértelmű, a mindennapok bizonyítják, hogy a beáramló tömeg kultúrája nem egyeztethető össze az itt lakók kultúrájával. Egy párhuzamos társadalom alakul ki, aminek súlyos következményei vannak. Ugyanakkor egy normális multikulturális társadalmat nem csak el tudunk viselni, hiszen az teljesen megszokott. Csak nézzük meg Magyarországot, ahol egy normális világ van, élnek olyan emberek, akik egészen másként gondolkodnak, mint mi, vannak arab származású orvosok például, akik elfogadják azokat a játékszabályokat, amelyik itt érvényesek. Ám a beáramló tömegnél erről nincs szó. Tehát a gyökere ennek a – vallásüldözésnek nem nevezem, mert az túlzás – vallásellenességnek, ami Európában van, az mégis az identitásválság.”