Brüsszeli meghallgatás

„Dönthetünk-e még mi magunk arról, kivel akarunk tartósan együtt élni, vagy legyen ez is Brüsszel jogosítványa? Körülbelül olyan ez, mintha egy társasházban a közös képviselő, akit sok mindenre felhatalmazunk, arról is rendelkezhetne, ki, mikor, meddig és milyen alapon tartózkodhat a saját tulajdonunkat képező lakásunkban. Ami, ugye, nonszensz.

Európát egyre inkább és egyre mélyebben ez a »társasházi« kérdés hatja át, amelynek semmi köze a tényleges menekültnek kötelezően kijáró emberi és állami szolidaritáshoz, hiába próbálják ezt sokan tudatosan összekeverni.

Aznap Brüsszelben is csúnyán kilógott a lóláb.

Szijjártó végül tehát mégis szerencsésebbnek bizonyult, mint Franz Kafka főhőse, akinek tényleg fogalma sem volt arról, milyen érdekek állhatnak perbefogása mögött.

A brüsszeli parlament »csupán« annyiban hasonlított a Kafka-i bíróságra, hogy ez is, az is, fölöttébb rugalmasan alkalmazható, ködös vádakkal kerítette volna körbe kiszemelt áldozatát.”