Évzáró I.

„Nos, a jó hír az, hogy – amint azt bizonyára Önök is tapasztalták – a világ még megvan. Ez azért jó hír, mert nem magától értetődő. Vannak ugyanis a világsajtóban elterjedt, roppant gyakran felmerülő  témák, melyek a világvége gyors bekövetkeztét jósolják. Ilyenek a klímakatasztrófa, a nukleáris holokauszt, a veszedelmes kinézetű kisbolygók, a túlnépesedés, a népességfogyás, valamint Orbánbasi ördögi  tevékenysége. Ezekhez adódik még az én saját, szerény apokaliptikus vízióm, mely a hülyeségtől várja ugyanezen esemény bekövetkeztét. Mindezek, különböző technikai okok miatt elmaradtak, így a világ 2017-ben fennmaradt. Mondhatni, nincs világvége, pedig igény az lenne rá.

A bolygót irányító, befolyásoló fő hatalmi centrumok úgy-ahogy hozták a kötelezőt, a normalitásnak ugyan sokszor a látszatát sem tudták fenn tartani, ám az emberek kisebb-nagyobb közösségei még képesek voltak ellenállni ennek. A kínaiak 2017-ben is beleköptek a markukba és jókorát emeltek a GDP-n. Ahogyan azt az utóbbi időben szokták. A legjobb úton haladnak afelé, hogy végül világon mindent, amit mi használunk, a fogpiszkálótól az űrhajóig, ők gyártsanak. Továbbá a gyerekeket is ők gyártják, bár ebbe, szolidaritásos alapon az egész harmadik világ besegít nekik.

Azt én továbbra sem tudom, hogy mikor elérkezünk majd erre a pontra, akkor mivel fogunk nekik fizetni mindezen dolgokért. Az elterjedt vélekedés, hogy mi, az atlanti, fehér civilizáció leszünk a világ esze, kevéssé tűnik valószínűnek. Elég egyetlen pillantást vetni valamely borsodi falu humán erőforrásaira, vagy tetszőleges egyetemek társadalomtudományi tanszékeire, hogy olthatatlan kétségek ébredjenek a bennünk.”