Zöld haza

„A zöldek számos témája elhelyezhető valóban a hazaszeretet narratívájában. Ellentétben a baloldali munkássággal, a zöldek szavazóinak van konkrét hazájuk, és egy felfordulással nem csak a »láncaikat« veszíthetik. A lokális gazdaságok támogatása, a biológiailag korrekt mezőgazdaság, a szelektív hulladékgyűjtés, a fogyasztóvédelem, a fenntarthatóság, a gyalogos- és biciklisbarát közlekedés mind a közösségi és lokális szemlélet alapján igazolható és érthető. A zöldeknek persze nem kell ehhez nacionalistákká válniuk, pláne nem kell a nemzetállam túl nagy és széles konstrukcióját támogatniuk – de céljaik nem a nemzetállam feletti globális szinteken, hanem a lokális kisközösségekben valósíthatók meg. Ez a zöldek »hazája«. Ezért helyes és érthető, hogy egyedüliként Európában a zöldek állnak ki mindenütt a regionális vagy kisebbségi autonómiák mellett. Nem véletlen, hogy az erdélyi Tőkés Lászlónak az Európai Parlamentben frakciótagságot először nem a »fideszes« Európai Néppárt, hanem a »gonosz« Daniel Cohn-Bendit biztosított.

A jobboldal a nemzetállam díszletei mögött a globális kapitalizmusnak szolgáltatja ki a kisközösségeket is, az internacionalista baloldal meg elfelejti a történelmileg kialakult helyi kötődéseket. A zöldek által újra felfedezett hazafogalommal – amely már Alexander Van der Bellen osztrák zöld államfő tavalyi kampányának központi jelszava is volt – bírálni lehet a globális folyamatokat a nemzetállami nacionalista nyelvezeten túl. A hazaszeretet ugyanis nem jobboldali kiváltság. Éppen az szereti a hazáját, aki a zöldek programja szerint védi környezetét, kultúráját, városát, falvát, utcáját. Nyugat-Európa számos országában éppen ezért mára a zöldek lettek a patrióta erők.”