Guillotine és fazék

„Kövér Lászlónak és Mesterházy Attilának köszönhetően már van két köteles beszédünk is, gondolhatta október 23-án Tamás Barnabás, Putnok fideszes polgármestere, ezért mondott hát az 1956-os forradalom és szabadságharc alkalmából egy guillotine-osat. Mert hát az olyan ünnepi. Ráadásul a városvezető gondoskodott arról is, hogy az említett retorikai csúcsteljesítményekkel ellentétben ezúttal nem kell méricskélni, vizsgálni a szövegkörnyezetet, a beszéd elhangzásának körülményeit, az akusztikai viszonyokat. Tamás Barnabás gondolatait egyenesen, pacekban mondta bele a tisztelt ünneplő tömeg arcába és a kamerába. Szó szerint ezt mondta: »Nem mindig gondolkodik helyesen a választópolgár, és olyan embereket enged a fazékhoz, akik nem a fazékhoz valók, hanem a guillotine alá.«

Ez a mondat egyszerűen tökéletes. Tökéletes, mert összesűrűsödik benne a NER szinte összes akcióhősének egy-egy jellemalkotó vonása. Itt van nekünk Németh Szilárd megkapó egyszerűsége, Deutsch Tamás lotyaszájúsága, Semjén Zsolt ki tudja miből táplálkozó eltökéltsége, Halász János fennhéjazó arroganciája, Kovács Zoltán középkáderi gőgje, Kövér László tanár bácsis fegyelmező hajlama, Lázár János huncut cinizmusa, Seszták Miklós méla szájtátisággal leplezett gátlástalansága, Budai Gyula kocsmai bunyós attitűdje és Kósa Lajos már-már természetfeletti képzavaralkotási képessége. És persze nem nehéz elképzelni azt sem, amint a mondatot követően hullik némi szotyolahéj a felcsúti Pancho Aréna VIP-páholyának padlójára.”