Féljünk-e a Momentumtól?

„Miután jókora csibészséggel átverte a Kúrián hazánk egyik legalattomosabb mozgalma a népszavazási kezdeményezését – akkorát hazudott, amekkorát a Népszabadság sem nagyot tett az elmúlt évtizedekben. Nos, nézzük a részleteket! Ha az olimpiai pályázatot francia hátszéllel galád módon megfúró gittegylet (mások szerint a »szívtipró gimi«) nem kap akkora sajtónyilvánosságot a ballib médiától (és ma már a Simicska-birodalomtól is), mint amekkorát teljesen érdemtelenül kapott, akkor egy pillanatra sincs Momentum. De lett. És külföldi pénz ide, Soros-támogatás oda van, és számolni kell vele. Ha nem is 2018-ban, akkor a következő választásokon. A generációs szakadék kissé nekik kedvez, és nálunk nem szokás lebecsülni az idegen érdekeket sem. És igen rossz stratégia is lenne, megtanulhattuk már.

Mindenesetre az, hogy ez a jelenleg még kicsiny közösség mekkora támogatást kap majd az uniós elittől, nemzetünk ellenségétől, a gyermekeink és az unokáink szempontjából cseppet sem mindegy. Mert most mi nevethetünk rajtuk – de az utódaink nem fognak kacagni.

A legújabb akciója is tele van csalárdsággal. Ahogy a minap is belekezdett a következő szöveggel megfogalmazott aláírásgyűjtésébe: Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló 2017. évi LXXVI. törvényt? Nos, ha valakinek nem lenne egyértelmű, akkor arról a bizonyos és úgynevezett civiltörvényről van szó, amely az ellenzék szerint »listázna«; a valóságban pedig megtisztítaná (és senkit és semmit nem tiltana be!) a magyar nonprofitvilágot. Ugyanis sem szégyenlista, sem vegzálás nem lenne annak alapján – csak tisztábban lehetne látni azt, hogy melyik »jogvédő szervezet« mennyi dotációt kap és honnan.”