„Amikor a kommunizmus kerül szóba, gyakran találkozom olyanokkal, akik nem pontosan tudják, mi is volt az. Az én válaszom az, amit milliók és milliók is tudnak: letartóztatások, tisztogatások, gulág, halál. Ez a kommunizmus.
Azok kommunizmusról való tudása, akik megélték azt (akiket nem gyilkolt meg) mérhetetlenül különbözik a nyugati értelmiségiek kommunista fantáziáitól. Míg milliók éheztek és haltak meg a kommunizmus hideg kezétől, a nyugati értelmiségiek azon rendszer dicséretes alternatívájának tartották, amelyben ők éltek és munkálkodtak – mintha Lenin, Sztálin és nyomukban mindenki más nem utálta volna az értelmiségieket; és mintha soha semmiféle szörnyűség nem történt volna Alekszandr Szolzsenyicinnel – akit a nyugati értelmiségiek pont olyan gyakran néznek le, mint kommunista idoljaik.