Új üzenetet zúg az európai szél

„A nyugat-európai regionalizmus általában értelmezhető egy adott államon belüli fejlődési folyamat reakciójaként – ellenhatásként ezt érzékelhetjük Barcelonában –, amely egyfajta politikai mozgásra egy másik fajta politikával válaszol. A nagyfokú ipari, valamint az ezzel együtt járó társadalmi és politikai haladás miatt gyakran mellékessé váltak a nemzetiségi csoportok tradíciói, sajátosságai.

A jelenlegi fejlődési tendencia viszont kedvez az olyan régiók kialakulásának, amelyek egységes nyelvet, kultúrát tudnak felmutatni a központi állam domináns nyelvétől, kultúrájától eltérően. Ezeken a helyeken a regionalizmus politikai erőként tud megjelenni (Katalóniában, Baszkföldön, Galíciában, Skóciában, Észak-Írországban, Walesben, Flandriá­ban, sőt Észak-Olaszországban is), ennek pedig történelmi múltba mutató okai, előzményei vannak. Sőt ez szorosan összefügg a gazdaság fejlettségével: minél magasabb a GDP, annál erősebben jelentkezik a nemzeti büszkeség.

Ha erős gazdasággal bírsz, megnő a mozgástered, odafigyelnek rád, amit mondasz, meghallgatják. Még a nagyhatalmak is, mert azok jóváhagyása nélkül még a »bálna is a víz alatt marad«. Számunkra is van egy nagy tanulsága a Skóciában és Kataló­niában történteknek. Nem pusztán a lakosságszámok számítanak (lásd kurdok). Gazdagság nélkül, gazdasági fejlődés nélkül nem megy.

A Kárpát-medencei gazdasági egységnek is csak úgy van értelme, ha jelentős gazdasági eredményt tudunk felmutatni.

Ez érdeke a magyarországi magyaroknak és talán még inkább érdeke a külhoni testvéreiknek is.”