Tarlós István megtáncoltatta a csodálatos olasz filmcsillagot
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
A ma hatalmon lévők eddig nagyjából háromféle módon tértek ki a nekik szóló kérdések elől: elszaladtak, a kérdezésre érdemtelennek minősítették, ill. eleve oda sem engedték a kérdezőt.
„A ma hatalmon lévők eddig nagyjából háromféle módon tértek ki a nekik szóló kérdések elől: elszaladtak, a kérdezésre érdemtelennek minősítették, ill. eleve oda sem engedték a kérdezőt. Ebbe vitt nemrég új színt Budapest főpolgármestere. Ő a Fővárosi Közgyűlés október 25-i ülésén ugyan megengedte, hogy egy MSZP-s képviselő, Horváth Csaba rákérdezzen bizonyos árvízvédelmi lépések anyagi hátterére, ám erre korántsem a firtatott összegek megnevezésével válaszolt. Ehelyett átértelmezte az ókori irodalomtörténetet, majd önkényes diagnózist állított fel a kérdezője pszichés állapotáról, amit azután fenyegetéssel zárt le.
Kétségtelen, hogy Tarlós ehhez kapott némi muníciót, hiszen Horváth szintén bevett a szövegébe egy fenyegetést, amivel eltért a tárgytól: Tarlós addig válaszoljon, amíg ő kérdezi, és ne amikor majd egy Polt Pétert felváltó ügyész fog érdeklődni nála – mondta. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a kérdését generálisan támadásnak lehessen minősíteni, ahogyan azt azután Tarlós tette. »Mond valamit önnek az a szó, hogy filippikák?«– kérdezett vissza, majd meg sem várva a választ, nekifogott, hogy felvázolja az általa említett szónoki műforma eredettörténetét, melyet gondolkodás nélkül beleillesztett a saját, hatalomról és politikáról alkotott felfogásába. Abban pedig értékes embernek kizárólag a hatalmi pozíciókban lévők, illetve a híres emberek apukái számítanak. Mint például az általa Fülöpként említett II. Philipposz makedón király, akiről mindenképp ki kellett emelnie, hogy Nagy Sándornak volt az apja. Ezért az uralkodót szenvedélyes beszédével megtámadó Démoszthenészt, a filippikák megteremtőjét csakis az értéktelen rendzavarók közé lehet besorolni – hát ahová a mai utódait is. Így került Horváth Csaba (és nyilván minden a hatalmasokat kritizálni merészelő ellenzéki) egy bugyorba Démoszthenésszel és még egy további, ókori nyikhajjal: »Azután egy Cicero nevű kopaszodó suhanc Antoniusszal szemben alkalmazta ezeket a filippikákat, ezek ilyen dörgedelmek« – fejezte be Tarlós az antik huligánokról tartott értekezését.”