„Navracsics Tibornak igaza van. Pont jókor szólt, hogy valamit nagyon félreértünk: »Sokszor úgy beszélünk Magyarországon Európáról, minthogyha az külpolitika lenne«, a sokat emlegetett Brüsszel pedig valami külső hatalom, aminek vagy meg akarunk felelni, vagy veszekszünk vele. Európa mi (is) vagyunk, és ez a lényeg, beléptünk egy klubba, elfogadtuk az alapszabályt, így mi is alakíthatjuk a klub belső életét. Ez látszólag egyértelmű, de mostanában mintha szándékosan elfelejtenék Navracsics párttársai, meg mindazok, akik elhiszik a »Brüsszel–Soros-terv–migránsok« hármasra épített kommunikációt. Ebben a párhuzamos világban például az Európai Parlamentben (EP) nem az európai, köztük a magyar polgárok képviselői döntenek a minket érintő ügyekről – mint amilyen a menekültügy is –, hanem csak végrehajtják »Soros György veszélyes tervét«.
Ez a fajta kommunikáció elsősorban végtelenül sértő, hiszen lenézi a választókat. Igen, a dublini rendelet reformja kissé bonyolult, igazából csak nagyon kevesen látják át a részleteket, de azért viszonylag sokan érzik, hogy többről van szó holmi összeesküvés-elméletnél. Őket a Fidesz és a kormány kommunikációja egyszerűen semmibe veszi. És ha ez nem lenne elég, a végletes lebutítás még káros is, mert lehetetlenné teszi, hogy értelmesen beszéljünk fontos dolgokról.