Szándékos félreértés

„Navracsics Tibornak igaza van. Pont jókor szólt, hogy valamit nagyon félreértünk: »Sokszor úgy beszélünk Magyarországon Európáról, minthogyha az külpolitika lenne«, a sokat emlegetett Brüsszel pedig valami külső hatalom, aminek vagy meg akarunk felelni, vagy veszekszünk vele. Európa mi (is) vagyunk, és ez a lényeg, beléptünk egy klubba, elfogadtuk az alapszabályt, így mi is alakíthatjuk a klub belső életét. Ez látszólag egyértelmű, de mostanában mintha szándékosan elfelejtenék Navracsics párttársai, meg mindazok, akik elhiszik a »Brüsszel–Soros-terv–migránsok« hármasra épített kommunikációt. Ebben a párhuzamos világban például az Európai Parlamentben (EP) nem az európai, köztük a magyar polgárok képviselői döntenek a minket érintő ügyekről – mint amilyen a menekültügy is –, hanem csak végrehajtják »Soros György veszélyes tervét«.

Ez a fajta kommunikáció elsősorban végtelenül sértő, hiszen lenézi a választókat. Igen, a dublini rendelet reformja kissé bonyolult, igazából csak nagyon kevesen látják át a részleteket, de azért viszonylag sokan érzik, hogy többről van szó holmi összeesküvés-elméletnél. Őket a Fidesz és a kormány kommunikációja egyszerűen semmibe veszi. És ha ez nem lenne elég, a végletes lebutítás még káros is, mert lehetetlenné teszi, hogy értelmesen beszéljünk fontos dolgokról.

Szögezzük le: a tömeges és ellenőrizetlen bevándorlás elutasítása legitim politikai álláspont. Mára egészen kevesen maradtak az európai színtéren, akik ezzel nem értenek egyet, és akik inkább maguk küldenének hajókat Líbiába a menekültekért. Az Európai Parlamentben pont vannak ilyen képviselők, de ott sincsenek többségben. Miről van akkor szó? Az európai politika két táborra oszlott: az egyik – Orbán Viktor által képviselt – nézet szerint meg kell és meg is lehet állítani a bevándorlást, a másik szerint viszont nem lehet, így valami mást kell kitalálni. Ha nem lehet megállítani a menedékkérőket és bevándorlókat – ez a két fogalom még mindig nem azonos, és bármilyen nehéz, érdemes megpróbálni elkülöníteni –, akkor a tömeg kezelésére kell valamit kitalálni, mert nem lehet két országra ráhagyni minden gondot.”