„Van ugyebár minden földi élőlénynek egy specifikus közege, ahol a számára legmegfelelőbbek az életkörülmények. Na, az ember ilyen szempontból különleges. Mondják is ugye a talpraesett emberről: »A jég hátán is megél«. És ez bizony így is van, az ember számára a bolygó szinte bármely pontján lehetséges az élet. Na jó, talán a víz alatt nem.
A humán tudományok szerint az embernek alapvetően két természetes közege van: a társadalom és a szellem. Valójában az egyik elvontabb, mint a másik. Társadalom gyanánt a minket körülvevő emberekre gondolunk első sorban. Elvitathatatlan, hogy társas lények vagyunk, egymásra utalva. A társadalom az a közeg, ahol az »Én« már több, hiszen »Mi« válhat belőle, egy olyan értelmezési kör, amelyben saját magunkat egyre mélyebben és őszintébben ismerhetjük meg. Dolgozni, szórakozni, és érezni is ebben a közegben tudunk.