A nők alig hallatják a hangjukat

„Ma Magyarországon még csak alkoholistának sem kell lennie egy nőnek ahhoz, hogy kirekesszék, megalázzák. A Marton-ügy kapcsán te is megszólaltál. Mit gondolsz például a bocsánatkéréséről?

Az nem volt bocsánatkérés. »Azok a személyek, akiket ő esetleg megbántott.« Valamit nyilván már nyilatkoznia kellett, mert annyira gáz volt a hallgatása. De az egész ügyet függetleníteném az ő személyétől. Nagyon sok embert ki lehetne rúgni hasonló pozíciókból, mert rengeteg ilyen eset van.

Téged is ért hasonló bántalmazás?

Igen, de velem nem tudtak mit kezdeni, mert haraptam, karmoltam. Megalázó megjegyzések, ajánlatok ettől függetlenül is voltak. Az is igaz, hogy amikor fiatal nőként bekerültem az írók közé, ott soha nem tapasztaltam ilyesmit. Én aztán mindenkiért rajongtam, aki kedvesen szólt hozzám, de soha nem éltek vele vissza. Egyvalaki volt, többen megírták, aki mindenkinek ajánlatot tett, de erőszakosan ő sem közeledett.

A 24.hu-n rendszeresen publikálsz közéleti témájú írásokat, a Hír TV Szabadfogás című műsorában szerepelsz. Fontos számodra, hogy ne csak művészként nyilvánulj meg?

Régebben nem gondoltam volna, hogy ez fontos, de most már abba nem hagynám. Annyi disznóság történik ebben az országban, hogy úgy érzem, nekem szólnom kell, mert sajnos kevesen teszik. A nők alig hallatják a hangukat. Tudom, hogy zsigerből és érzelmekből csinálom, könnyen belém lehet kötni, de mindig nagyon felkészülök, utánaolvasok, figyleek. Sok levelet kapok, főleg nőktől, akik biztatnak és megerősítenek abban, hogy szükség van ezekre a megnyilvánulásokra. A Marton-ügy kapcsán egyébként megdöbbentő volt, hogy a műsorban szereplő férfiak többsége úgy gondolta, Sárosdi Lilla nem áldozat.

Ez rettenetesen szomorú. Egyedüli nőként nem érzed magad egy kicsit biodíszletnek ebben a műsorban?

De hát kit hívjanak? Akit lehetne, annak saját műsora van. Persze, rá kellene nevelni a nőket, hogy egyre többen legyünk, akik közéleti kérdésekben megszólalnak, mert ez nem a férfiak privilégiuma.”

A teljes interjút a Magyar Narancs 2017. november 2-i számában olvashatják.