Orbán, Schmidt, Gulyás a politikai piacon

„Ehhez képest ezek az emlékezetpolitikusok csak a bolsevik forradalomhoz, a bolsevizmushoz, a sztálinizmushoz kapcsolódó rémtetteket ecsetelték. Eközben mintha megfeledkeztek volna az egykoron a kereszténység nevében fellépők kegyetlenkedéseiről, a diktatúrákba torkollt polgári forradalmak vérfürdőiről, a formálódó és a beért kapitalizmus felfoghatatlan szörnyűségekkel kísért rabszolga- és (gyerek)munkás-kereskedelméről, a földjeikről, lerombolt házaikból elűzöttekről, az iszonyú gyárakba való bekényszerítésükről – amelyekben az akkor várható élettartam egyharmadáig húzták –, sőt az olcsó munkaerő érdekében rabszolgává, fegyenccé tételükről, mint az például Angliában még a 19. század második felében is törvényesen zajlott.

Érteni vélem persze, hogy miért ez az önmagukra kényszerített amnézia. A kapitalizmus kivételezettjeinek mindig készen kell állniuk arra, hogy az alávetettségben élők egyszer csak fellázadnak, és nagyobb részt kérnek a közös nemzeti vagyon magánhasználatából származó bevételekből, a társadalom egésze által létrehozott javakból. Emiatt a kivételezettek hangadóinak mindig fel kell mutatni valamilyen mumust, hogy fékezzék az alul lényegében szüntelenül fortyogó indulatok felszínre lökődését. Ennek ellenére a magára kicsit is adó, tárgyszerű értékelő nem tekinthetne el attól, amit több orosz – Leninnel nem szimpatizáló – történész, politológus, közéleti szereplő is hangsúlyozott ezekben a napokban...”