„1. Vállald a konfliktust!
Jól kezdődik, mi? Ha te most valami pacifista szöveget vártál ebben a cikkben, akkor csalódást kell, hogy okozzak. A konfliktusok helyes kezelésének első feltétele, hogy vállald a konfliktust. Miért? Volt már dolgod olyannal, aki nem ismerte be, hogy megbántották, csak éreztette, és magában dühöngött? Ilyenkor iszonyú kellemetlen tud lenni bármilyen közös program. A harag, a sértettség nincs kimondva, de ott lóg a levegőben, megmérgezi a beszélgetést, agyoncsapja az egész estét. Még kellemetlenebb, ha az illető gyűjtögeti a sérelmeket egészen addig, míg egyszer csak kirobban belőle, és egy adagban rád zúdítja az egészet (rendszerint ráadásul a robbanást valami apróság okozza, tehát nem is érted, hogy épp mi a baj). Szóval: vállald a konfliktust! Mondd ki, hogyha megbántottak, ha harag van benned! Legalább annyira felelős vagy azért, hogy a másik tudja, hogy mi zajlik benned, amennyire ő felelős azért, hogy akarja tudni, és meg akarjon érteni! (Persze a stílus nem mindegy!) Ha arra a kérdésre, hogy »Mi a baj?« az a válaszod, hogy »Semmi.«, akkor ne csodálkozz, hogy a másik ezt készpénznek veszi, és nem kérdezősködik tovább. Amit nem mondunk ki, azt nem lehet megoldani. Tanuld meg megfogalmazni az érzéseidet, és felvállalni őket a másik előtt! És tanuld meg meghallgatni a másikat is! (…)