A konfliktusok helyes kezelésének első feltétele, hogy vállald a konfliktust.
„1. Vállald a konfliktust!
Jól kezdődik, mi? Ha te most valami pacifista szöveget vártál ebben a cikkben, akkor csalódást kell, hogy okozzak. A konfliktusok helyes kezelésének első feltétele, hogy vállald a konfliktust. Miért? Volt már dolgod olyannal, aki nem ismerte be, hogy megbántották, csak éreztette, és magában dühöngött? Ilyenkor iszonyú kellemetlen tud lenni bármilyen közös program. A harag, a sértettség nincs kimondva, de ott lóg a levegőben, megmérgezi a beszélgetést, agyoncsapja az egész estét. Még kellemetlenebb, ha az illető gyűjtögeti a sérelmeket egészen addig, míg egyszer csak kirobban belőle, és egy adagban rád zúdítja az egészet (rendszerint ráadásul a robbanást valami apróság okozza, tehát nem is érted, hogy épp mi a baj). Szóval: vállald a konfliktust! Mondd ki, hogyha megbántottak, ha harag van benned! Legalább annyira felelős vagy azért, hogy a másik tudja, hogy mi zajlik benned, amennyire ő felelős azért, hogy akarja tudni, és meg akarjon érteni! (Persze a stílus nem mindegy!) Ha arra a kérdésre, hogy »Mi a baj?« az a válaszod, hogy »Semmi.«, akkor ne csodálkozz, hogy a másik ezt készpénznek veszi, és nem kérdezősködik tovább. Amit nem mondunk ki, azt nem lehet megoldani. Tanuld meg megfogalmazni az érzéseidet, és felvállalni őket a másik előtt! És tanuld meg meghallgatni a másikat is! (…)
+1. Ne úgy tekints a konfliktusra, mint egy harcra, hanem mint egy problémára, amit közös erővel meg tudtok oldani!
Most gondolj vissza a legutóbbi vitára! Mi volt benned? Ha az az érzés, hogy »győznöm kell, muszáj, hogy enyém legyen az utolsó szó«, akkor rátaláltunk egy alapvető problémára. Ha a konfliktusban mind a két fél azon töri a fejét, hogy hogyan nyomja el a másikat, mit mondjon, amitől a másik megnémul vagy visszavonulót fúj, akkor abból harc lesz, és a harcnak nem megoldása van, csak győztese. Ezzel viszont az a baj, hogy hiába győzöl, győzelmed kérész életű, és hamar elér téged a veszteség, mert elveszíted a legfontosabbat: a másik embert. Ezt mondjuk a BKV-ellenőrrel folytatott vitában nem érzed feltétlenül súlyosnak, de ha már mondjuk a párkapcsolatodban éled meg, hogy egyre jobban eltávolodtok egymástól, akkor talán érted, hogy mire gondolok. A konfliktus nem harc, hanem egy probléma, amit meg kell oldani. És ha mindketten ezen dolgoztok, ha mindkettőtöknek fontosabb a kapcsolat, a másik ember, mint a saját igaza, akkor nincs olyan probléma, amit ne lehetne megoldani.
Szóval igazából ennyi a lényeg: »Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.« (Mt 7,12)”
Az elemző szerint ugyanis „nemcsak a Fidesz-szavazóknak jó, hogy van rezsicsökkentés, hanem a Tisza-szavazók túlnyomó részének is. Persze, vannak ott is teszlások és luxusbaloldaliak, de a szavazótáboruk nagy része az a rezsicsökkentés haszonélvezője.”
Van, aki számára rögös út vezetett a megtérésig, másoknak mindig is magától értetődő volt.
Ciki lenne Szent István országaként végleg elmaradni mögöttük. Francesca Rivafinoli írása.
Kemény, határozott vélemény.
A hangos magyar író fejben bezzegmáshol él. Tíz éve nyitott határokat követel, mert bécsi, berlini és frankfurti fogadásokon látta, hogy az idegen szép.
Szalai Piroska az elmúlt tizenöt év vándorlási adataival bizonyította, hogy Magyarországra éves szinten több magyar tér vissza, mint ahányan elmennek.
„Nem számít, mi az ára, de itt kell tartanunk.”
„A humor az élet legnehezebb pillanatain át tud lendíteni” – vallja Nacsa Olivér, aki Hajdú Péternél beszélt a szakma válságáról. A humorista szerint a „közép” megszűnt, a világ végletesen kettészakadt. Az őszinte interjúban a parodista politikai hitvallásáról is vallott: „Egyszerűen szeretem a hazámat.”
