Egyesülés Romániával

„De a történelem olyan, amilyen, perverz. Ma Erdély Románia része, noha mostohagyermek, és úgy, ahogy van, eltartja a „kiflit”, és senki nem akar szecessziót, van elég külső kihívás.

De legalább arra ne szólítsanak fel, hogy megünnepeljük ezt a nem létező százéves egyesülést. Ami sem nekünk, sem nekik nem volt az. Ez csak hordószónokok és szélfútta politikusok szlogenje. Nem volt ilyen. Nyugati, igen, nyugati, és keleti, igen, keleti politikusok döntötték el, hogy a Monarchiát szét kell verni. Románia éppen jókor, jó helyen volt. Megkapta Erdélyt.

Hát, egészségére. De tényleg, egészségére. Noha akkora falatot kapott, azóta sem tudta, és nem is fogja megemészteni. Gyomorrontása van tőle, ettől ideges, ingerült. Erdély pedig, magyarokkal, románokkal, a nem létező szászokkal, cigányokkal jól megvan. Átsuhan a történelem fölötte. Volt százötven év török is, jól megvoltunk. Talán még jobban, mint most.

Amúgy kellemes ünnepet. Lobogjon sok-sok román zászló az erdélyi magyar falvakban, felvonulhat a Vasgárda utódja, jókat nevetünk rajta. Jut eszembe: 1121 éve vagyunk itthon. Igen, mi, magyarok. És van még időnk, türelmünk, szeretetünk.

Boldog évfordulót. La multi ani!”