„Ezt a lendületet beton és párt összefonódása biztosítja. Az építési szabályzat elvileg azért született, hogy az egyéni ambíciókat korlátozza, de az önkormányzat vagy az Országgyűlés bármikor át- és felülírhatja. »A beton pártja« – így nevezhetnénk azt az egyes politikai alakulatokon túlnyúló érdekközösséget, amely a beton és a jogszabályok alkotói, a köztulajdon felelősei között fennáll. Szimbóluma a kiváltságos építőipari vállalkozó, aki megrendelést és kedvező jogi szabályozást kap, cserébe hátországot épít pártnak, politikusnak. A párt a többi párthoz, a zavaros ügyleteket intéző politikus párttársaihoz képest jut előnyhöz.
Versenyre így esély sincs, sem párton kívül, sem párton belül. A beton szolgálja a politikusok szűk körét, a pártot, a párt a betont. Ez nem egyszerű korrupció – hanem összetett érdekközösség és működési modell. Megállítani szinte lehetetlen. Környezetünket néhány év alatt végleg átalakítja ez a torzszülött, amely lepusztította például a méltán híres olasz tájakat és városokat is.
Olaszországban az elmúlt 15 évben a WWF tanulmánya szerint három és fél millió hektárnyi területet árasztott el a beton. A folyamat tehát nem hungarikum, máshol is terjed. Ott, ahol a szabályok, intézmények gyenge lábakon állnak. »A hegyek, vidékek, tengerpartok egyre kevésbé közös kincseink. Túl könnyű vadászterületévé váltak azoknak, akik cinikusan letarolják őket saját elvakult hasznuk érdekében« – írja Salvatore Settis olasz művészettörténész az olasz táj védelmében. Vagy inkább emlékére. Fülöp Sándor volt országgyűlési biztos 2011-es beszámolója szerint a beton terjedésének sebessége Magyarországon is ijesztő. Nemzedékünk egyik legsúlyosabb hagyatékáról van szó. A beton sokszor mégis a megújulás szinonimájaként szerepel: több beton, több modernitás.”