A lex CEU és a nyitott társadalom Magyarországon

„Az Oroszországgal kapcsolatos új geopolitikai feszültségek körüli viták megszilárdítani látszanak Orbán pozícióját. A Fidesz politikai narratívája többek közt abból a külföldi kritikából és nyomásból táplálkozik, amely kritikáját a (nyugati) liberalizmus és a (keleti) illiberalizmus ellentétpárjára építi. Ez a fajta nyomás lehetővé teszi Orbánnak, hogy magát a nemzet megmentőjeként ábrázolja, aki a nyugati érdekek ellen harcol. Az a mód, ahogyan belföldi kritikusok és külföldi kommentátorok a Lex CEU elleni tüntetéseket a liberális demokrácia és a nyílt társadalom hidegháború utáni fogalmai szerint értelmezték, sokkal inkább beleillik az Orbán által propagált ideológiai keretbe, semmint hogy ellene szólna.

Orbán azt használja fel saját imázsának építésére, hogy az emberek a rendszerváltás után eltelt időszak során csalódtak ezekben az eszmékben.

A CEU körüli küzdelmet belföldön és külföldön egyaránt a liberálisok az egyetemi szabadságért való küzdelemként, a nacionalisták a külföldi beavatkozás elleni harcként állították be. Ez a fajta szembenállás azonban elfedi a térség legégetőbb társadalmi problémáit. A jelen helyzetben úgy tűnik, hogy amíg a Fidesz kritikáját meghatározó keret a liberális demokrácia marad, a liberalizációs időszak társadalmi költségei nem válhatnak a kritika részévé, így a belőlük adódó a feszültségek továbbra is a jobboldali radikalizációt fogják táplálni.”