Az MSZP haláltusája

„Záporoznak a megválaszolatlan kérdések, és közben tehetetlen düh feszít. A külügyi programot egy volt SZDSZ-es politikussal íratják (egyébként rendkívül tájékozott ember), az egészségügyit az Együtt szimpatikus dokijával. Egy kormányozni kívánó több tízezres politikai közösségnek nincs saját külügyese és egészségügyi csúcskádere? Pénzügyes és szociálpolitikus van? Az újabb miniszterelnök-jelölt ismét importtermék lesz?

Attól kíméljenek meg bennünket, hogy hetente bedobják a köztudatba a feltétel nélküli alapjövedelmet, a megduplázott nyugdíjminimumot, a 13. havi nyugellátás visszacsempészését, az állampolgári jogon járó nyugdíjat, a »munka nélküli« december 24-ét! Unalmas és igénytelen ez a felsorolás. Honi szocdemek, önök lenéznek minket! A sok leírt és elmondott sületlenséget az ország nagyobbik része már nem veszi be, pedig a magyar emberek szeretnek hinni és álmodozni. De az se »piskóta«, amikor azt ígérik: ha kormányra kerülnek, a közmunka (helyesen: közfoglalkoztatás) javadalmazását egyenlővé teszik a minimálbérrel. Vajon mekkora összegben, milyen adótartalommal, milyen céllal? Ez is jól mutatja, hogy a dolgozat szerzőit a szakmaiság és a reális kép megalkotására való igény abszolút nem korlátozta.

Mindannyian emlékszünk a 2002-ben kezdődő, nagy hitelekkel megtámasztott, az úgynevezett jóléti rendszerváltáshoz kapcsolódó intézkedésekre, amelyek – az ország versenyképességét tönkretéve, a munkavállalók százezreit és a vállalkozók tízezreit adósságba verve – egy évtizedre parkolópályára tették az országot. Ezt akarják megismételni?!”