Kérdéses megoldás

„A Gödörben töltöttük a szombat délutánt a Közös Ország Mozgalom által kezdeményezett gyűlésen. Meghallgattuk a civil felszólalókat, akik – a korrupciótól a földpolitikán és a lakhatáson át az alkotmányosságig – a maguk szakterületéről mondták el: miben látják a bajokat, és merre látják a megoldást. Ezt követte két független képviselőjelölt, Mellár Tamás és Kész Zoltán, aki egyszer már győzött, majd a pártok vezetői: Gyurcsány Ferenc, Gőgös Zoltán, Fodor Gábor, Kajdi József (a külföldön levő Bokros Lajos helyett), és végül Karácsony Gergely, aki a Párbeszéd mellett a szövetséges Együtt-et is képviselte. Mint a felsorolásból látható, az LMP és a Momentum távol maradt, az utóbbi egész napos nemzetközi konferenciát tartott, az LMP pedig nyilván azért, mert ezt választási nagygyűlésnek hirdették, ők pedig választási együttműködésre e pártokkal nem kész.  

A civilek követelték az együttműködést a Fidesszel szemben, a politikusok pedig egybehangzóan elfogadták ezt az igényt. A két független jelölt már korábbi nyilatkozataiban világossá tette, hogy a Jobbik támogatására is számít, ők tehát a Jobbikot is bevonnák az együttműködésbe, a pártok felszólalói pedig ezen a gyűlésen megkerülték ezt a kérdést. A rendezvény végén jött elő Gulyás Márton a poénnal. Azt kezdeményezi, hogy mind a 106 egyéni választókerületben közvélemény-kutatással (a három tekintélyes és független intézetet, a Mediánt, a Tárkit és a Závecz Research-t felkérve – válasszák ki a pártok megjelölt jelöltjei és a függetlenek közül azt, akinek a legnagyobb a támogatottsága, tehát a legtöbb esélye van ott a Fidesz jelöltjének legyőzésére. A javaslatról a pártok vezetőitől már nem kértek véleményt, a közönség pedig nagy tapssal reagált.  

Amikor a pártok vezetői vagy – az MSZP esetében – közös listát és közös jelölteket, vagy – a DK, a Momentum, a Liberálisok, az Együtt és a PM esetében – minden választókerületben egy demokratikus ellenzéki jelöltet javasolnak, mindig arra hivatkoznak, hogy a vegyes választási rendszerben a választás az egyéni választókerületekben dől el. Ehhez azt is hozzá szokták tenni – főleg az Együtt és a Párbeszéd részéről – hogy azt a jelöltet kell megtalálni, akinek a Fidesz (és a Jobbik) jelöltjével szemben a legjobb az esélye, mert legnépszerűbb. Emiatt is javasoltak korábban előválasztást. Ha következetesen végigvisszük ezt a gondolatot, akkor kézenfekvő Gulyás javaslata: bízzuk a legesélyesebb jelölt kiválasztását közvélemény-kutatókra. Ha megtaláljuk a legesélyesebb jelöltet, akár mind a 106 választókerületet meg lehet nyerni. Gulyás legalábbis így vélekedett.  

A kezdeményezés abszolút tisztességes. Szerzője azzal is tisztában van, hogy a pártok között jelentős politikai különbségek vannak, de úgy látja, hogy az az igény, hogy jövő áprilisban legyőzzük a Fideszt, minden más szempontot felülír. Abban igaza van, hogy ez nagyon fontos szempont, abban azonban nem feltétlenül, hogy emiatt minden más szempontot figyelmen kívül lehet hagyni.

A javaslat figyelmen kívül hagyja, hogy noha a hatályos választási rendszerben 106 képviselőt egyéni választókerületben választanak, 93-at listáról. Listát jelöltállító szervezetek, magyarul pártok állíthatnak, és a listaállítás lehetősége az egyéni jelöltek számától függ: 8 megyében és Budapesten kell egy pártnak egyéni jelöltet állítania, mégpedig összesen legalább 27-et, hogy listát állíthasson. Ha a közvélemény-kutatáson kiválasztott egyéni jelöltek valamely párt számára ezt nem teszik lehetővé, nem állíthat listát. Mit kezd ezzel Gulyás? Nemcsak az egyes pártoknak érdeke, hogy listát tudjanak állítani, a (demokratikus) ellenzék egészének is érdeke, hogy a töredékszavazatok ne vesszenek el.

Van azután további szempont is. Sokan azt gondolják, hogy az egyes pártok érdekét, hogy nekik hány emberük jut képviselői egzisztenciához, nem szabad a jelöltállításnál figyelembe venni, a legfontosabb a Fidesz legyőzése. Ez a megfontolás a parlamenti képviselőséget csupán megélhetési lehetőségként értelmezi. Ez akkor is tévedés, ha napjaink gyakorlata sokak szemében ezt látszik alátámasztani. Nyolc évig voltam képviselő, és talán valamikor még leszek is. Abban a nyolc évben sem volt ez számomra egzisztenciális kérdés (a frankfurti egyetemen is dolgoztam közben), és, minthogy már nyugdíjas vagyok, a jövőben sem lenne az.  

Van itt más szempont is. A demokratikus pártok különböző politikai irányokat képviselnek. Ha sikerül legyőzni a Fideszt (és a Jobbikot), és kormányozni kell, a kormányzás iránya attól is függ, hogy a majdani kormánykoalíción belül mekkora súlya lesz az egyes pártoknak. Ettől pedig az, hogy mennyire lesz sikeres a kormányzás. Ha viszont nem sikerül nyerni, fontos, hogy mekkora súlya lesz az egyes pártoknak az új Országgyűlésben, illetve az új ellenzékben. Kinek lesz saját frakciója, és kinek nem. Ezek valóban fontos szempontok. És még valami. Az az állítás, hogy a választás az egyéni választókerületekben dől el, nem jelenti egyúttal azt is, hogy az eredmény az egyéni jelöltektől függ. Először az 1990-es választáson indultam egyéni jelöltként a XI. kerületben, a budapesti 17. választókerületben. Mindkét fordulót az MDF-es Kátai Zoltán nyerte.

A választás után elmondta nekem: ő maga arra számított, hogy én nyerek, hiszen én országosan ismert ellenzéki voltam, ő pedig ismeretlen újonc. De ő nyert, mert ő volt az MDF jelöltje, és abban a választókerületben olyan volt a politikai összetétel, hogy mindig az nyert, aki országosan is. Azóta számtalan választás erősítette meg ezt: a választók az egyéni választókerületekben is alapjában véve nem a jelölt személyére, hanem a jelöltet állító pártra szavaznak. Merthogy értik, hogy miről szól a parlamenti választás. A jelölt személye nem közömbös, egy nagyon jó jelölt hozzá tud adni pártjának támogatottságához, a rossz jelölt pedig elvesz belőle, de azért alapjában véve a párthovatartozás dönti el az eredményt. A választás országos eredménye sem a jelöltek személyes népszerűségén, meggyőző erején múlik, hanem azon, hogy a jelöltállító pártban vagy akár pártszövetségben mennyire bíznak a választók. Bármilyen jó szándékú is Gulyás Márton javaslata, félreérti a parlamenti választást, és ezért az értelme fölöttébb kérdéses.”