Aláírni! Aláíratni!

Ahol a politikai hatalomra nem gyakorolnak nyomást ilyen független szerveződések, ahol csak a kormány illetve a parlamenti többség dönthet médiatartalmakről, egyházakról, iskolai és egyetemi tananyagról és a többi felsorolt ügyről, az nem demokrácia, az nem plurális, hanem monolitikus államberendezkedés. Ott a parlamenti választás nyertese nem kormányhatalmat, hanem teljes körű uralmat gyakorol az élet minden területén. Úgy, mint – nem választások nyerteseként – a pártállam hatalmasai.

Amikor Orbán egy péntek reggeli rádióműsorban ügynökszervezeteknek nevezi a független jogvédőket, amikor törvényben mint külföldről támogatottakat különbözteti meg őket másoktól, akkor az olyan szerveződéseket akarja – Németh Szilárd beismerése szerint – kiszorítani az országból, amelyek még függetlenek a kormánytól is a parlamenti többségtől, amelyek sértik a monolitikus államberendezkedés logikáját. A belföldi szereplőket, a belföldi pénzforrásokat teljes ellenőrzés alá vonják, a külföldieket nem tudják, ebből fakad a külföldinek mint kockázatosnak megkülönböztetése egy monolit államberendezkedés szempontjából. Ugyanezért sérti a monolit államberendezkedést a CEU is, a másik megtámadott intézmény. És sérti a kormánytól független sajtó és média is – ezért tartotta fontosnak Orbán a külföldi tulajdonosok kiszorítását a bankrendszer és az energetika mellett éppen a médiából –, amelynek legtöbb orgánumát már felvásárolták vagy megsemmisítették.

Amikor a Momentum ezt a népszavazást kezdeményezte, a plurális rendszer védelmében próbálja mozgósítani a magyar választókat a monolitikus Orbán-rendszerrel szemben. Aki magánszemélyként vagy politikai pártként a demokratikus berendezkedés elkötelezettje, annak alá kell írnia ezt a népszavazási kezdeményezést, illetve, ha pártról van szó, saját szervezeti erejével is be kell kapcsolódnia az aláírásgyűjtésbe.