Érték(rendszer)váltás

„Huszonnyolc éve hideg volt a november. Kemény, rendszerváltó napokat éltünk. Prága diáksága után a pozsonyi egyetemisták is kinyilvánították, más berendezkedésű országban, más körülmények között akarnak élni. Néhány hónapig – abban az eufórikus hangulatban – még elhittük, a bársonyos forradalom teljesítette a célját.

Teltek-múltak az évek, s hamar rá kellett ébrednünk, nem ilyen lovat akartunk. Mert ez a ménkű nagy demokrácia talán mégiscsak felkészületlenül ért bennünket. Legalábbis a többséget, akik nem tudták kihasználni a soha vissza nem térő alkalmat a karrier- és vagyonszerzésre, akik sehogy sem tudták magukévá tenni a cél szentesíti az eszköz elvet.

Mert jött a vadkapitalizmus kora, a nagybani lopás, az egykoronás privatizáció, az ország vagyonának egymás közti – uram-bátyám alapon történő – szétosztása. Ijedten vettük észre, hogy ami ellen olyannyira ágáltunk, a protekció és vele kéz a kézben a korrupció, nemhogy megszűnt, hanem soha nem látott mértékben felvirágzott. Nem érdemek és tudás szerint, hanem pártbéli és szekértáborhoz való hovatartozás szerint lehetett mérföldekkel előbbre jutni, az átlaghoz képest. Ja, barátom, nyalni tudni kell, vágta a fejemhez valaki, aki nem a tudása miatt jutott magas funkcióba, hanem csakis azért, mert jókor volt jó helyen. Így kell ezt csinálni!”