Földföglalók

„A földfoglalók célországai azok, ahol olcsón lehet nagy, összefüggő, termékeny területekhez jutni, ahol közel van felszíni vízforrás (nagy folyók körzetében), a politikai és jogi viszonyok fejletlenek és befolyásolhatók, és lehetőleg az infrastruktúra is kiépült. Kínálat ma még bőven akad, elsősorban Afrika és Ázsia legszegényebb országaiban. A befektetők úgy tekintenek az afrikai kontinensre, mint a globális nagyüzemi mezőgazdasági termelés eddig még kiaknázatlan, hatalmas lehetőségére. A legnagyobb közösségi használatú (részben védett) területek Afrika Szaharától délre eső részein vannak, ahol a lakosság nagy része alultáplált. A földek megszerzését segíti a térség országainak belső vallási és politikai megosztottsága, kulturális különbözősége, a gazdálkodás szervezetlensége, a finanszírozási források és a megfelelő jogi szabályozás hiánya. Fontos célország Indonézia, Ukrajna, Oroszország, Pápua Új-Guinea és Brazília is. A legnagyobb vásárlók és bérlők a közel- és távol-keleti olajállamok, Kína, az Egyesült Államok, India, Európából főleg Nagy-Britannia és Hollandia. Kínában a világ lakosságának 22 százalékát kellene élelmiszerekkel ellátni – a globális mezőgazdasági területek 9 százalékán. Ezért mintegy húsz éve a gazdaságilag egyre erősödő ország intenzív földvásárlásokat folytat és bérleményeket szerez.

A gyarmatosítás újkori, céges formája nagy területeken nagyüzemi (monokultúrás, eszköz- és erőforrás-igényes) gazdálkodást valósít meg a helyi termelők kárára. Ezzel nemcsak a jelenlegi globális környezeti kríziseket erősíti, hanem exportközpontú termelésével tovább növeli a helyben élők kiszolgáltatottságát, függőségét. A termelés pedig gazdasági értelemben ki van szolgáltatva a világpiaci árak alakulásának.

»Az idegen a termőföldre csak gazdasági szemmel néz, benne csak a pénzügyi értékét, jövedelmezőségét látja. Mi az életet látjuk benne« – vallják az őslakosok. A globalizáció sikeres és mozgékony polgára elveszítette a földhöz kötődés érzését, és nem is nagyon tudja elképzelni, hogy valaki számára a föld az ősök szellemeinek lakóhelye, elődeiktől kapott örökség, sajátos és jól ismert élőhelyek bonyolult hálózata, melyhez mély érzelmi és szellemi kötődések kapcsolják. Ha elveszítik a földjüket, azzal mindenük – vagyonuk, lakóhelyük, hagyománykincsük – elvész. Az egyenlőtlenség és a károk növekednek, a közösségek gyengülnek és felbomlanak, további természeti, társadalmi és gazdasági problémákat okozva mindannyiunk számára.”