Halálosan megfenyegették az olasz miniszterelnököt
Giorgia Meloni magára haragította az embercsempészeket, de nem adja fel a migráció elleni harcot.
Alig pár héttel a katalán népszavazás után egy újabb déli állam két tartománya, az olaszországi Veneto és Lombardia polgárai is szavaznak az autonómiáról. A két északolasz régió esete azonban különbözik a katalán helyzettől: esetükben nincs szó etnikai, kulturális törésvonalról.
„Alig pár héttel a katalán népszavazás után egy újabb déli állam két tartománya, az olaszországi Veneto és Lombardia polgárai is szavaznak az autonómiáról. A két északolasz régió esete azonban különbözik a katalán helyzettől: esetükben nincs szó etnikai, kulturális törésvonalról. Az, hogy a mindig egységben gondolkodó magyar nemzettudattal élők számára nehéz megérteni, hogy egy unitárius kultúrnemzet miért fragmentálódik önszántából, csupán a fejlemények könnyebben emészthető részének számít, hiszen a lombárd és venetoi törekvés a Nemzetek Európája versus föderalizmus dichotómiában sem helyezhető el - avagy az északolaszok meghaladták a nemzetállamot?
Az állam- és kultúrnemzetek közti intézményes ellentét nem most és nem Katalóniában kezdődött, vélhetően azonban az európai nacionalizmusok újjáéledésének köszönhetően kiemelt figyelmet kapott. A spanyol állam az erőszakszervezetek alkalmazásával kétségkívül túllőtt a célon, ugyanakkor a hazai közbeszédben tapasztalható egyoldalú katalánpártiság annyiban indokolatlan, hogy az azt vallók figyelmen kívül hagyják a legitim jogállam működését garantáló eszközt, az alkotmányt és az abban foglalt területi integritást. A spanyol állam teljesen jogszerűen járt el, amikor a területi integritást védve élt az erőszak monopóliumával, noha az nem vitás, hogy a megoldás ebben az esetben nem az, hogy a függetlenségre vágyó tömeget agyonveretjük az egyébként őket is védeni hivatott rendőrséggel. Állást foglalni ebben a kérdésben objektíve nem lehet. Egyébként más kérdés, hogy a katalánok valóban akarták-e a függetlenséget, vagy csupán nemzeti lázzal átitatva az utcára vonultak, hogy aztán hazamenjenek, és átgondolják, olyan áron is akarják-e, ha az az európai integrációs lehetőségeik beszűkülésével, munkahelyeik megszűnésével, földrajzi adottságaik miatt rövidtávon való elszigetelődésükkel jár. Carles Puigdemont is hazament és mérlegelt, és úgy döntött: nem, nem éri meg.
Az olasz függetlenségi törekvésekhez képest a katalán-ügy csupán egy egyváltozós egyenlet: kultúrnemzet egy államnemzetben, amely függetlenedni akar. De az olaszok esetében beszélhetünk-e belső nemzeti heterogenitásról? Nem.”