Alig pár héttel a katalán népszavazás után egy újabb déli állam két tartománya, az olaszországi Veneto és Lombardia polgárai is szavaznak az autonómiáról. A két északolasz régió esete azonban különbözik a katalán helyzettől: esetükben nincs szó etnikai, kulturális törésvonalról.
„Alig pár héttel a katalán népszavazás után egy újabb déli állam két tartománya, az olaszországi Veneto és Lombardia polgárai is szavaznak az autonómiáról. A két északolasz régió esete azonban különbözik a katalán helyzettől: esetükben nincs szó etnikai, kulturális törésvonalról. Az, hogy a mindig egységben gondolkodó magyar nemzettudattal élők számára nehéz megérteni, hogy egy unitárius kultúrnemzet miért fragmentálódik önszántából, csupán a fejlemények könnyebben emészthető részének számít, hiszen a lombárd és venetoi törekvés a Nemzetek Európája versus föderalizmus dichotómiában sem helyezhető el - avagy az északolaszok meghaladták a nemzetállamot?
Az állam- és kultúrnemzetek közti intézményes ellentét nem most és nem Katalóniában kezdődött, vélhetően azonban az európai nacionalizmusok újjáéledésének köszönhetően kiemelt figyelmet kapott. A spanyol állam az erőszakszervezetek alkalmazásával kétségkívül túllőtt a célon, ugyanakkor a hazai közbeszédben tapasztalható egyoldalú katalánpártiság annyiban indokolatlan, hogy az azt vallók figyelmen kívül hagyják a legitim jogállam működését garantáló eszközt, az alkotmányt és az abban foglalt területi integritást. A spanyol állam teljesen jogszerűen járt el, amikor a területi integritást védve élt az erőszak monopóliumával, noha az nem vitás, hogy a megoldás ebben az esetben nem az, hogy a függetlenségre vágyó tömeget agyonveretjük az egyébként őket is védeni hivatott rendőrséggel. Állást foglalni ebben a kérdésben objektíve nem lehet. Egyébként más kérdés, hogy a katalánok valóban akarták-e a függetlenséget, vagy csupán nemzeti lázzal átitatva az utcára vonultak, hogy aztán hazamenjenek, és átgondolják, olyan áron is akarják-e, ha az az európai integrációs lehetőségeik beszűkülésével, munkahelyeik megszűnésével, földrajzi adottságaik miatt rövidtávon való elszigetelődésükkel jár. Carles Puigdemont is hazament és mérlegelt, és úgy döntött: nem, nem éri meg.
Az olasz függetlenségi törekvésekhez képest a katalán-ügy csupán egy egyváltozós egyenlet: kultúrnemzet egy államnemzetben, amely függetlenedni akar. De az olaszok esetében beszélhetünk-e belső nemzeti heterogenitásról? Nem.”
A legalább részben külföldről finanszírozott szervezetekről készül törvényt hozni a grúz parlament, ami ellen nagy erőkkel tüntet az ellenzék, ugyanakkor a kormány támogatói is utcára vonultak. A nyugati hatalmak csóválják a fejüket.
Pedig nem volt könnyű dolga.
Az Európai Bizottság nem csinált titkot belőle, hogy a jövőben „rövidebb pórázon” tartaná a tagállamokat.
Az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója, Mark Leonard interjút adott a Die Pressének.
A helyünkön vagyunk tehát, elődeink évszázados álma valósult meg. De jól tudtuk-e használni a kezünkbe adott lehetőséget?
Az EP-választásokra izzít az olasz kormányfő, kaptak tőle rendesen az „üvegpalotában hesszelő bürokraták”, a zöldek és a baloldaliak is.
Egy 15 ezer fő megkérdezésével készült összeurópai utazási felmérés szerint a magyarok 55 százaléka júliusra és augusztusra tervezi a nyaralását. Ebből 27 százalék utazik külföldre, miközben 8 idén nem is tervez nyaralást. A magyarok fő célpontja idén is Horvátország.
Vitályos Eszter a munka ünnepe alkalmából emlékeztetett, hogy mekkorát fejlődött a hazai gazdaság és foglalkoztatottság a nemzeti kormány vezetése alatt.
