Nehéz napok

„Az országban már szinte kitapintható az idegenellenes düh, de e mesterségesen keltett harag ambivalenciáját azért mutatja, hogy az őcsényi pogromgyanús kirohanások miatt lemondott polgármestert már visszakívánná a falu. Titokban tán már érzik az ottaniak, hogy piszokul belelépett az életükbe a kormánypropaganda. Semjén Zsolt viszont még mindig nem nyugszik, szerinte a szabadkőművesek az új Sorosok. A miniszterelnök-helyettes és kollégái láthatóan már arra gyúrnak, hogy egy olyan ellenséget kreáljanak, akit név nélkül is helyes gyűlölni.

Jelen pillanatban Magyarország kormánya senkinek nem ad menedéket, vagy ha igen, letagadja. Merkel asszony ezzel szemben tízezerszám fogadja be az arra érdemes menekülteteket az unióba. Most pedig képzeljük el az elképzelhetetlent: ezek az uniós jogokkal és okmányokkal rendelkező menedékesek valami érthetetlen okból tömegesen szeretnének Magyarországra jönni, itt élni, boldogulni. Miféle fogadtatásban lenne részük? Jogilag, ugye, nem lehet fellépni ellenük, de itt van a rasszista marsallbot a tarsolyban: közösítsük ki őket, tegyük pokollá az életüket, meg amire még a magyar találékonyság képes.

Ez nem puszta fantázia, hiszen máris felélénkült a kommentszekció, és azt firtatja, ezek az életerős férfiak miért migránskodnak, miért nem harcolnak otthon a hazájukért. Ki törődik a klaviatúra csapkodása közben azzal, hogy vannak országok, ahol két-három „hadsereg” küzd egymás ellen? Összefogdossák a férfiakat és lelövetik egyiket a másikkal. Oly elképzelhetetlen, hogy léteznek emberek, akik nem szeretnének semmiféle ostoba háborúban meghalni, vagy akár terrorban élni?”