A rendszerváltó

„A magyar nép számára sem sikertörténet az elmúlt harminc év, sokkal inkább a kihagyott, elvesztegetett lehetőségek, az eljátszott esélyek, a megcsalatás és átverés időszaka. A félresiklott rendszerváltásért senki nem vállalja a felelősséget. Sokan hajlamosak az MDF-et bűnbakká tenni. Hiszen ki más tehet arról, hogy a nagy hangon megígért változásokból alig valósult meg valami, ha nem a demokratikus átalakításra felhatalmazást nyert MDF? Persze nehezítette a dolgokat a kommunista métely és a liberális csalárdság, de mégiscsak a fórum volt kormányon, neki lettek volna lehetőségei és eszközei az ígéretek beváltására, így a tévedések, a balfogások, a mulasztások elsősorban neki róhatók fel. (...)

A legsúlyosabb mulasztás, amit az egykori rendszerváltó erők és az MDF számlájára írnak, hogy nem volt elég kemény és határozott, csak ígérte a »nagytakarítást«, de nem söpörte el a régi rendszert. Való igaz, a múlt feltárásának, a bűnök megbüntetésének, az igazságtételnek az elmaradása miatt a rendszerváltás nem lett nagy és felemelő közös élménye a nemzetnek. De ezek megoldására az elmúlt huszonhét évben lett volna elegendő mód és idő. Sőt most sem késő. Ám ’88–89 szelleme nem erről szólt. A »békés átmenet« volt akkoriban a legfőbb érték, és ’90 után még sokáig büszke volt rá az ország. Az MDF sokáig ezt a szellemiséget képviselte, és mire változtatni akart, már nem volt ereje hozzá.”