A hashtag-kampányok hatótávolsága

„Ez a hashtag-kampány arra szerintem mindenképp jó volt, hogy a régóta szőnyeg alá söpört problémát a felszínre hozta. Hogy a kételkedőket igazolta, hogy a traumatizált embereknek adott egy lökést, legyen bármilyen régi a seb. Párbeszédet generált, ami igenis egy jó lépés. Segítheti az áldozatot, mert tudja, hogy nincs egyedül a bajban, és van belőle kiút. A következő lépés megtétele viszont az emberen, az intézményeken múlik. Egy kampány jó módszer a figyelemfelkeltésre. Jó eszköz akkor, amikor vezetők, politikusok lesöpörnék a problémád az asztalról. Jó akkor, amikor nem mernek beszélni az emberek egy problémáról, mégis változást szeretnének. 

A nyitókérdésre úgy gondolom az a válasz, hogy nem a kampány kontraproduktív, hanem a kormány, aki ölbe tett kézzel engedi ezt. Az intézmények, akik mindennemű etikus irányelv mellett nem tesznek semmit, amikor egy munkahelyi zaklatást tapasztalnak.  Addig, amíg ezek a dolgok nem változnak meg, nincs más eszköz az ember kezében, mint demonstrálni. És tök mindegy, hogy azt online, vagy offline teszi. Idegesítő lehet, amikor a Facebookot elárasztja egy kampány, mint ahogy az Andrássy-t a tüntető tömeg. Tök jogos, hogy az emberek az intézményektől várnak el változást. De pont azért vesznek részt sokan ezekben a kampányokban, mert senki nem tesz semmit. 

Azoknak, akik változást akarnak és azoknak is, akik döntéshozó szerepben vannak, fontos tudniuk, hogy önmagában egy hashtag- kampány semmilyen esetben nem váltja ki a valós társadalmi szerepvállalást és a valódi cselekvést.”