Ausztriában a szomorú valóság már az, hogy az ÖVP és az SPÖ is hasonló szólamokat hirdet, mint az FPÖ. Eljutottunk oda, hogy egy magát szociáldemokratának mondó párt is bevándorlásellenes politikát folytat.
„A jobboldali populista osztrák Szabadságpárt csak nevethet a markába. A párt ugyanis »királycsinálóként« biztosan tagja lesz a következő kormánykoalíciónak. Heinz-Christian Strache pártelnök ugyan nem beszél Soros-tervről, de arról igen, hogy az EU tömegesen akarja betelepíteni a menekülteket Európába. Az EU-ból való kilépés mellett is nem egyszer kampányolt, igaz, ebből aligha lesz bármi is.
Az ÖVP és az FPÖ várható koalíciója kellemetlen emlékeket ébreszthet. 2000-ben Wolfgang Schüssel és Jörg Haider tandemje alakított kormányt. A szélsőjobb megjelenése riadalmat keltett Európában, az EU szankciókkal is fenyegette Bécset. Később elhalkultak a bíráló hangok, azóta ráadásul már természetessé is vált a populisták jelenléte Európában.
Ausztriában a szomorú valóság már az, hogy az ÖVP és az SPÖ is hasonló szólamokat hirdet, mint az FPÖ. Eljutottunk oda, hogy egy magát szociáldemokratának mondó párt is bevándorlásellenes politikát folytat. Nem sejtet mindez sok jót a választás, a kormányalakítás előtt. Igaz, nem kell Bécsig mennünk ahhoz, hogy megtudjuk, milyen az, ha egy kormány kirekesztő politikát folytat.”
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
Most mit lehet erre mondani?
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
„A mennyiség nem szinonimája a jónak” – Havas Henriknek is odaszúrt bejegyzésében a műsorvezető.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
Ettől függetlenül a Válasz Online szerint „pénzmozgás nincs és nem is lesz szerkesztőségeik, kiadóik között”.
Horn Gábor szerint a politikát olyan közösségek csinálják, amelyeknek „vannak vezetőik, vannak megjegyezhető arcaik, nem (csak) egy”.
