Ilyen a katalán konfliktus – közelről

E sorok írója lassan egy hónapja él Barcelonában, ez pedig éppen a népszavazást (2017. október 1.) megelőző heteket jelenti. Van miről beszélni.

Előszőr is egy kis történelem:

Katalónia gyakorlatilag sosem volt független állam, kisebb-nagyobb önrendelkezéssel rendelkezett csak az elmúlt évszázadokban. Az 1701-től 1714-ig tartó spanyol örökösödési háborúban a katalánok a Habsburgokat támogatták, akiket azonban a kasztíliaiak által támogatott francia Bourbonok (V. Fülöp spanyol király) végülis legyőztek. A vereség után pedig kemény megtorlás következett, gyakorlatilag teljesen elvesztették addigi szabadságukat a katalánok. (Érdekes, hogy a Rákóczi-féle szabadságharc miatt a magyarok ebben a háborúban a Bourbonok oldalán álltak.) Szeptember 11-én foglalták el a Bourbonok Barcelonát, ami a mai autonóm Katalóniában a legnagyobb nemzeti ünnep.

A következő fontos elem a helyzet megértéséhez a spanyol polgárháború 1936 és 1939 között, amiben a köztársaságpártiak (~sok esetben kommunisták) álltak szemben a Franco vezette fasisztákkal. Érdekes, hogy a jelenlegi piros-sárga-piros spanyol zászló volt a fasiszták zászlaja, a piros-sárga-lila pedig a köztársaságpártiak zászlaja volt. A véres, vörös- és fehérterroros háború végén Franco került hatalomra, és ezzel jobboldali diktatúra lett az egész országban. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy:

- csak a spanyol volt a hivatalos nyelv, rengeteg embert meghurcoltak, ha baszkul, katalánul, vagy galíciaiul beszélt,

- Francót a Spanyol Egyház Isten küldötteként kezelte, a papok róla, illetve rendszeréről prédikáltak,

- misére járni gyakorlatilag kötelező volt, misére járás nélkül kinézték az ember a társadalomból, nem juthatott el bizonyos pozíciókba stb.

- rengeteg ember „tűnt el” rendszerellenessége miatt (például baszkul beszélt az utcán). Az „eltűntek” számáról még most is csak becslések vannak, mivel a Franco-féle diktatúrát még ma sem tudta teljesen lemosni magáról Spanyolország.

- Franco jóban volt Hitlerrel, sok esetben segített neki a világháború során, de hivatalosan nem lépett be a háborúba Spanyolország. Érdekesség, hogy állítólag a Franco-féle Spanyolország volt az egyetlen nyugat-európai hatalom, amely fegyverrel akarta volna segíteni az 1956-os magyar forradalmat. Elvileg ezt az amerikaiak akadályozták meg attól tartván, hogy ez lesz az utolsó csepp a pohárban, és tényleg elkezdődik az atomháború a Szovjetunióval.

1979-ben ért véget ez a diktatúra Franco halálával. Ma több tábornokával együtt van eltemetve egy külön nekik készült temetőben, ahol megépítették neki Európa legnagyobb keresztjét.

*

A diktatúra után még most is sok Franco-támogató van az országban, rengeteg utca van Francóról elnevezve, illetve a jelenlegi kormánypártot (Partido Popular, ami Merkellel vagy a Fidesszel együtt van az Európai Néppártban) volt Franco-hadvezérek alapították.

1979-től jóval nagyobb szabadságuk lett a katalánoknak. Ma Spanyolország „autonóm közösségekből” (Comunidad autónoma) áll, amely mindegyike a legfontosabb kérdésekben a spanyol kormány alatt van, ami pedig névlegesen a még ma is Bourbon spanyol királynak felel. Sok kérdésben a helyi kormányok döntenek, azonban vannak olyan ügyek, amelyekben az egyik régiónak több joga van a másiknál. Ilyen több joggal rendelkező például az ETA-féle terrorizmus korszaka (ETA=Baszk Haza és Szabadság) utáni Baszkföld, ahol például az egészségügy is a helyi kormány kezében van. Noha ekkora szabadsággal Katalónia nem rendelkezik, azért rengeteg joga van a tartománynak.

Például Katalónia be tudta tiltani a bikaviadalt, vagy például Katalóniának is külön oktatási rendszere van.

Ennek is köszönhető (a természetes fiatalkori forradalmiságon felül), hogy a függetlenedési mozgalom sokkal erősebb a katalán fiatalságban, mint az idősek körében. Sok katalán osztálytársam van, és mindenki egytől egyig függetlenségpárti. De nem is kell feltétlenül függetlenségpártinak lenni ahhoz, hogy valaki egyszerűen csak azt szeretné, hogy döntsön a nép.

*

Mivel Spanyolország 20. századi diktatúrája jobboldali volt, itt rendszerellenesnek alapvetően azt jelentette, ha az ember baloldali érzelmű. A jobboldaliság „spanyol-pártiságot” jelent, a baloldaliság pedig a nemzeti kisebbségek támogatását. Jelenleg akkor vagy jobboldali itt, ha nem engedélyeznéd a népszavazást a függetlenségről, és ha azt szeretnéd, hogy minden jelenleg spanyolországi ember vallja magát csak spanyolnak. Baloldali vagy, ha engedélyeznéd, hogy legyen referendum.

Ennek megfelelően a mindenképp függetlenedni akarók alapvetően szélsőbaloldali ideológiák mentén helyezkednek el. A mostani barcelonai tüntetéseken rengeteg szélsőbaloldali, sokszor kommunista jelképet láttam. Nem vagyok ehhez hozzászokva, mivel abban nőttem fel, hogy a „kommunisták az elnyomók, a jók pedig az elnyomott keresztény és nemzeti érzelműek”.

Bénítóan furcsa volt kommunista jelképeket látni egy tüntetésen (sarlókalapács, vörös csillag stb). Olyan tüntetésen, amivel alap esetben még akár szimpatizálna is az ember. Ilyet is láttam:

Mint ismeretes, Barcelonában két főbb focicsapat van: az FC Barcelona, és az RCD Espanyol. A nevéből is ki lehet találni, az Espanyol alapvetően spanyol-párti, az FC Barcelonát pedig főleg függetlenségpártiak támogatják.

Mivel Katalónia az egyik leggazdagabb tartomány, rengeteg a bevándorló más spanyol területről, ez tovább bonyolítja a helyzetet.

Az összképhez hozzátartozik: a tüntetések hihetetlenül békések voltak az utóbbi hetekben. Én nem ehhez vagyok otthon hozzászokva, itt azonban sokszor doboltak-táncoltak-énekeltek a tünetéseken a skandálások mellett.

A függetlenség-pártiság, illetve szélsőbaloldaliság szorosan összekapcsolódik a ska zenestílussal.

*

A jelenlegi függetlenségi mozgalom három közvetlen előzménye:

- 2010-ben a jelenlegi kormánypárt Partido Popular kezdeményezésére kimondták, hogy a katalán nemzet nem nemzet.

- a 2008-as válság nagyon rosszul érintette Spanyolországot, Katalóniában pedig elkezdtek egyre többen kampányolni azzal, hogy egész Spanyolország belőlük él. Jelenleg a spanyol GDP-nek a kb 20 %-át adja Katalónia, míg csak 8% körüli a visszafolyó pénz.

- a baszkok sokkal több joggal rendelkeznek. Több ismerősömet kérdeztem, hogy mi lenne, ha a spanyol kormány megadná ugyanezeket a jogokat a katalánoknak. Azt mondták, hogy pár évvel ezelőtt ez működhetett volna, de jelenleg már nem hiszik, hogy ez megállítaná a dolgokat.

Ezzel el is érkeztem a jelenbe. 2015-ben a függetlenségi népszavazást támogató „Junts per sí” (Együtt az igenért) nyert Katalóniában, a párt pedig be is váltotta a 2015-ös ígéretét, és október 1-re kiírta a népszavazást.

*

Sajnos objektíven meg lehet állapítani, hogy nagyon rosszul reagál Madrid. (illetve, ha provokálni akarja a katalánokat, hogy aztán erkölcsileg felhatalmazva, az erőszakos nép elleni fellépéssel megregulázhassa őket, akkor nagyon jól csinálja a spanyol kormány)

Illegálisnak minősítették a népszavazást, ennek értelmében pedig mindent megtesznek azért, hogy az ne történjen meg:

- Letartóztatások a katalán minisztériumokban múlt héten,

- Bárki, aki szórólapot/plakátot nyomtat a témában, az bűncselekményt követ el,

- 4-5000 rendőrt, illetve csendőrt küldtek Katalóniába. Ezektől a rendőröktől éljenző tömeg búcsúzott „A por ellos, a por ellos!” skandálással, ami magyarul gyakorlatilag azt jelenti: „kapjátok el őket, kapjátok el őket!”.

- a múlt heti letartóztatások után minden nap tünetések voltak. Nem kellett annyira messzire mennem, mivel a tüntetések többségét a diákok szervezték az én egyetememről (UPC), és az University of Barcelonáról (UB). A tüntetések közvetlenül a nyelviskolám mellett zajlódtak minden nap déltől.

- minden este 10-től 10:20-ig „cacerolada” volt, ami a tiltakozásnak egy érdekes katalonikum-spanyolikumja. Minden ember kiáll az ablakába, és a fazekával csörömpöl. Minden nap pontban 10-től 10:20-ig. Az utóbbi napokban zengtek az utcák emiatt.

Hogy most, október elsején, a szavazás napján mi történik, azt lehet otthonról is látni, inkább nem is ecsetelem.