A sör és az összetartozás-tudat

„A fesztivál mindig ugyanúgy kezdődik. Az első hordót a müncheni polgármester veri csapra, és az első korsó sört átnyújtja a bajor tartományi miniszterelnöknek. Tekintettel arra, hogy a polgármester rendszerint szociáldemokrata, a tartományi miniszterelnök pedig kereszténydemokrata, ez szép példája az ünnep politikai-ideológiai határvonalat felülíró jelentésének. Soha nem fordult elő, hogy ezt a tradíciót bárki felrúgta volta. Ilyen értelemben az ünnepnek van egy nevelő hatása is.

Bár a magyar és német magas műveltségű polgár talán hajlamos lenézni azokat, akik számára a magyarság vagy a németség (vagy az angolság, a franciaság, a svédség) átélésének élménye egy fesztelen hangú italozós-zenélős – hozzáteszem: kulturált viszonyok között megtartott – szabadtéri fesztiválban vagy esetleg egy futballmeccsben csúcsosodik ki, az igazság az, hogy ezek a popularizált, popkulturális élmények sokkal szilárdabb integrációt jelentenek, mint bármely magaskulturális rendezvény. Ezek az élmények ugyanis befogadhatók a társadalom minden rétege számára, iskolázottságtól, jövedelemtől és foglalkozástól függetlenül (egy nemzeti opera előadásáról ez már nem mondható el, annak megértéséhez kell némi előtudás). Megértésükhöz és a fesztelen örömhöz nem szükséges különösebb információ. Nem véletlen, hogy a turisták is ezeket a helyszíneket látogatják, ha meg akarják ismerni egy nép lelkületét, a hely szellemét – a helyi gasztrokultúráról nem is beszélve. Az Oktoberfestre és a hozzá hasonló közösségi rítusokra tehát óriási szükség van a demokrácia megalapozásához.”