Élet, halál után

„Egy év alatt a Népszabadság emlékét is belepte a por. Nincs nyom. Így érzem.

Pedig jó oka van annak, hogy minden demokráciában a sajtószabadság, a nyilvánosság jogai az alapjogok közül is az elsők között vannak, amelyek tehát ha ütköznek más hasonló fundamentumokkal, elsőbbséget élveznek. Mert háborítatlan nyilvánosság nélkül nincs demokrácia.

Demokrácia nélkül pedig sem érdem, sem tehetség nem garantálja a sikert és semmi sem az életben maradást. Sem a vállalkozásokét, sem az emberekét. Újságokét, tévécsatornákét, rádióállomásokét sem. Magyarország öt év alatt 48 hellyel esett vissza a sajtószabadság világrangsorában.

Ez a tét keretezi a Népszabadság megszüntetésének történetét. Meg az a tény, hogy ezt, ahogy az Origo levadászását, a Figyelő bekebelezését, a TV2 lezüllesztését, a Class FM száműzését az online messzeségbe és a vidéki napi sajtó szolgaságba kényszerítését hónapok alatt elnyomta a mesterséges médiazaj. Tudomásul van véve. Nyilvánosságfogyatkozásos világunkban ez egyre inkább így lesz.

A Népszabadság megszűnte által talán nem csak az én életemben keletkezett űr annál is nagyobbnak tűnik, mint hogy párhuzamosan egy teljes kultúra sorvad.”