Az első kérdés Milo állítólag sokkoló kijelentéseire vonatkozik, s hogy ezek fényében katolikusnak tartja-e magát. Milo leszögezi: rendszeresen felszólal VI. Pál pápa azon tanítása védelmében, ami nem tartja elfogadhatónak a mesterséges fogamzásgátlást, a Planned Parenthood abortuszhadjáratát pedig a „fekete népirtáshoz” hasonlította.
A közismerten homoszexuális, de jobboldali Milo hozzáteszi: talán azt tartja a kérdező sokkolónak, hogy mindig szokott azzal poénkodni, hogy ő maga nem él éppen szűzies életet, de ettől ő még katolikusnak hívja magát. Idézi Evelyn Waugh-t, aki egyszer megjegyezte: a protestánsok azért mennek templomba, mert azt gondolják, hogy jók, míg a katolikusok azért, mert az gondolják, hogy rosszak. „Mi, katolikusok jobbak vagyunk az öltözködésben, a kajában és a partizásban is. Miért ne lehetnénk jobbak a bűnben is?”
Milo szerint nincs szó intellektuális ellentmondásról, mivel ő mindig elfogadta az egyház tanítását a homoszexualitásról, „ezért nem értem az olyan katolikusokat, akik – ha megbocsát szörnyű arcátlanságomért, mint ennek a magazinnak a főszerkesztője, Martin atya – azt sugallják, hogy az emberek nem szeretik, amit az egyház mond, akkor talán az egyháznak kellene elnézést kérnie.”