„Az elmúlt órákban rengeteg ismerősöm, barátom írt, hívott, kérdezett, hogy mit gondolok arról félig katalánként, hogy kikiáltotta a függetlenségét és elszakadását Katalónia.
Ezerötszáz kilométer távolságból nincsenek hiteles és jó válaszok. Nem lehet átérezni, hogy milyen a hangulat most Madridban és Barcelonában. Látom katalán barátaim Facebook-bejegyzéseit, és fülemben csengenek határozott szavaik, amikor legutóbbi ottlétemkor azt mondtam: örülök, hogy újra Spanyolországban lehetek. »Ez nem Katalónia, hanem Spanyolország,« – szólt a válasz. Személyesen tapasztaltam meg, hogy az évek elteltével hogyan lett egyre fontosabb nekik, hogy katalánul beszéljenek egymással, és hogy őszintén csalódottak voltak, amiért velem nem tudtak ezen a nyelven kommunikálni.
De vajon milyen jövő előtt áll Katalónia? A terület, amelyet ipara és turizmusa tett naggyá, és miközben vígan énekelnek a katalán parlamentben a képviselők, addig a legnagyobb cégek azon nyomban költöznek délebbre, például Valenciába. Milyen jövő előtt áll egy ország, amelyet sem Madrid sem Brüsszel nem fog elfogadni? Az elmúlt hetekben a spanyol és a katalán kormány szinte versenyzett, hogy melyikük tud több hibás döntést hozni. Kéz a kézben sodorták veszélybe Spanyolország egységes jövőjét és Katalónia igen stabil gazdasági helyzetét.
Ha a spanyol rendőrség nem követ el agresszív bűncselekményeket, ez a mai nap aligha érkezik el. És persze félig magyarként adódik a kérdés, hogy mi lesz így a határontúli testvéreinkkel? Ki fog ezek után bízni a kisebbségekben és ki fogja megadni nekik a valóban alapvető nyelvi és kulturális jogokat.? Rengeteg kérdés válaszok nélkül.”