Ha mindig karácsony van, sosincs karácsony.
„Október közepe se volt még, odakinn legszebb arcát mutatta a vénasszonyok nyara. Befordulva a szupermarketbe azonban mintha egy fura ünnep-központ raktárában jártam volna: az egyik polcon faragni való dísztökök, mellette halottak napi mécsesek és művirágok sorakoznak, egy sorral odébb pedig Mikulás csokik olvadoznak a napsütésben szaloncukrok és karácsonyi díszek társaságában. Épp csak a húsvéti nyuszik hiányoznak a katyvaszból. Végtelenül szomorú és lehangoló látvány…
Milyen társadalom az, ahol annyira devalválódtak a nagy ünnepek, hogy a kereskedelem meg meri tenni, hogy meg se várja az egyik elmúltát, már odatolja elénk a következőket is? Pedig ha mindig karácsony van, sosincs karácsony, ugyebár… Ha az ünnepek rendje feloldódik a profitmaximalizáló gyorshajtásában és a vásárlás kényszerességében, nincs fókuszálás sem a halottainkra, sem Szent Miklós kedves ünnepére, de Jézus születésére és feltámadására sem.”
Hiszel az igazi varázslatban? Abban, amelyik nem a külsőségekben lakozik, hanem a szívekben? A Fővárosi Nagycirkusz karácsonyi műsora erre a kérdésre próbál látványos választ adni, inkább több, mint kevesebb sikerrel.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Kockázatos az utolsó pillanatokra hagyni a karácsonyi ajándékvásárlást.
A mesterséges intelligencia decemberben is bizonyíthatja rátermettségét. A karácsonyi ajándékötlet kapcsán is megállhatja a helyét.
Idén csodálható meg utoljára a látványosság.
A legjobb politikai barométer a világban a román politika mozgása: ahová áll, ott mindenképpen fordulat várható.
Nagy tervezgető vagyok. Tervezgető és álmodozó. Ez az álmodozás nem egy jó hírű kifejezés, mert leginkább valami olyasmit értenek alatta, ami felesleges, értelmetlen és hiábavaló. Elálmodozgat az ember, na persze. De nagyon ráérsz!
