Házhoz jön a propaganda

„Régen – amikor köztudomásúlag minden jobb volt – az ember szeretett levelet kapni, mert régi barátok, távoli rokonok írtak olyan dolgokról, amikre kíváncsiak voltunk. Ma bezzeg már csak a villamos művek meg az adóhatóság küld nekünk levelet, és ez jót sosem jelent. A számlák és felszólítások közt akár üdítő kivétel is lehetne a kormány nemzeti konzultációja, de nincs okunk örülni ezeknek a leveleknek sem, mert amit bennük olvasunk, kétszeresen is rossz hír nekünk.

Az első, talán legegyértelműbb, hogy tovább pörög a félelem- és gyűlöletkeltés, és bekopog ahhoz is, aki eddig valahogy ki tudta vonni magát a hatása alól. A recept régi: végy néhány részigazságot – jelen esetben Soros György cikkeinek egyes mondatait –, ragadd ki a szövegkörnyezetből, csavard ki a jelentését, és ami igazán fontos, ismételgesd sokszor! Meglásd, a hatás nem marad el! Hiszen az emberi agy már csak olyan, hogy az ismerős információt jobban szereti az ismeretlennél, így hajlamos elhinni bármit, ha elég sokszor ismételgetik. Pont ezért nem is érdemes haragudni azokra, akik bevették a kormányzati maszlagot, hiszen nem saját döntésük volt, valójában védtelenek voltak a propagandával szemben.

A kérdésekbe csomagolt állításoknak a fele sem igaz, ahogy ezt már a Magyar Nemzet és mások is megírták. Soros György terve létezik ugyan, de az Európai Bizottság minden híreszteléssel szemben nem azt hajtja végre. Valóban szerepel benne egymillió menedékkérő – tehát nem bevándorló, és főleg nem »migráncs « –, de nem mint kívánatos szám, hanem mint tény. Valóban szó van kétszer 4,5 millió forintról fejenként, de véletlenül sem az egyének kezébe, hanem az államkasszába. És persze szó sincs kötelező betelepítési kvótákról, de mindegy is, már rég túl vagyunk a tények világán.”