Ne legyen nonszensz a Bibliát olvasni

„John Lennon God című dalára például mit mond?

Ahogy elkezdtem írni a könyvet, azonnal elém lépett ez a dal, és megadta az antitézist. Szerettem volna megmutatni azoknak, akik Lennonhoz hasonlóan Istent egy ember által alkotott koncepciónak gondolják, hogy mi, hívő emberek miért működünk máshogy. Hogy ne legyen nonszensz a Bibliát olvasni, és az Isten szava ne legyen félvállról vehető. Úgy tűnik, nekem ez volt a kimondandóm.

Szóval ezért írta a könyvet?

Igen. Végig akartam gondolni, de ahhoz, hogy a végére járjak, bele kellett írnom a könyvbe a saját történetemet. Amit először nem akartam. De minél több idő telik el, annál jobban örülök neki, hogy végül tanúságtétel lett belőle. Mi más tenné hitelessé? És azt is megértettem, hogy nincs mindig doktrína, amire hagyatkozni lehet. Viszont megtapasztaltam, hogy minél erősebben vagyok Krisztusban, annál inkább leemeli rólam Isten azokat a dolgokat, amik eltávolítanak tőle.

Viszont doktrínaként jelenti ki, hogy a Szentírás a hit egyetlen forrása. Attól tartok, ez ma nem túl népszerű gondolat…

Nem az, de mégis így látom. Tudom, milyen nehéz felvállalni, mert nekem sem volt egyszerű kimondanom. Például Stumpf András a könyvbemutatón, a könyvheti közönség előtt a maga lényegre törő stílusában azt kérdezte: a muszlimok tévednek? És ha így teszi fel a kérdést, egyébként érthetően, akkor nehéz jól kijönni belőle. Azóta is azon gondolkodom, hogyan lehet elmondani azt, hogy a Szentírás Istene az egyetlen igaz Isten, és Jézus az ő fia, aki feltámadott, és egyedül általa van hozzá út, úgy, hogy ez ne a meggyőződések és személyes intim szférák elleni támadásként hangozzék. Pedig nekünk, keresztényeknek ez a legbensőbb lelki valóságunk szerinti igazság keresésére, tehát az Isten keresésére és megtalálására vonatkozó válaszunk. De valahogy megtanultuk úgy mondani – én is –, hogy bántó, visszahőköltető legyen. A modern kultúra és korszellem egyébként sem tolerálja az egyetemes érvényű szellemi kijelentéseket. A végső igazság azonban nem relatív.

Keresztényeket mond. De a különböző felekezetek között is vannak szakadékok.

Ha a tanításokat nézzük, akkor valóban nagyon össze lehet veszni. Reformátusként én abban erősödtem meg, hogy a kegyelem által van üdvösségünk, és van még néhány fontos alaptétel, ami az Írásból jön, és ekként tekintek a világra. Ám általában van egy pont, amíg fontosnak tartom megvitatni a tanítások közötti különbözőségeinket, és van, ahol azt érzem, hogy bárhol tart a vita, abba kell hagyni. Ilyenkor óhatatlanul túlhangsúlyozódhatnak bizonyos szempontok, és sérül az igazság. Valójában pedig sokkal inkább együtt vagyunk, mint ahogyan ez az aktuális vitánkban megjelenik. A Jézust követő cselekedet számít, úgy hiszem. Szerintem Isten sem úgy néz ránk, hogy összeméri a doktrínáinkat.”