A genderforradalmat felfalják saját gyermekei?

„Feró Dalma: A németországi vita azért is érdekes, mert ezúttal nem a jobboldalról érkezik kritika ezekkel a témákkal kapcsolatban. Eszter, mivel te vagy otthon a német kontextusban, először téged kérlek meg, hogy nagy vonalakban vázold fel, hogy mi is ez a vita, kik vesznek részt benne, és milyen felületeken.

Kováts Eszter: Németországban az utóbbi hónapokban felerősödött a vita bizonyos feminista aktivisták és gender studies kutatók között. Ez nem előzmények nélküli. Egyrészt évek óta látható, hogy az AfD, az Alternative für Deutschland párt, illetve alulról szerveződő mozgalmak jobbról támadják a gender studiest. Másrészt megjelennek a médiában – ugyanúgy, ahogy nálunk is – nem csak jobboldali kritikusok. Azok a jelenségek – például az egyetemeken terjedő safe space kultúra –, amelyeket elsősorban az angolszász országokban mi is látunk, egy ideje már megjelentek Németországban is. Vagy annak a mindenhatósága, hogy ki honnan, milyen pozícióból beszél, tehát hogy például egy fehér heteroszexuális, középosztálybeli, városi, diplomás férfi hozzászólhat-e egy bizonyos vitához vagy nem. Az ezekkel a jelenségekkel kapcsolatos viták jelen vannak egy ideje. Most tavasszal kijött egy esszékötet, Beißreflexe (Harapóreflexek) címmel, aminek az alcíme Kritika a queer aktivizmussal, a tekintélyelvű vágyakkal és beszédtilalmakkal szemben. Olyan témákat elemez kritikusan, mint például a privilégiumok kezelése vagy az identitáspolitika. A szerzők részben gender studiest tanultak, részben transzneműek, melegek, tehát a queer aktivizmus belülről jövő kritikájáról van szó. A kötet hatalmas vitát váltott ki, halálos fenyegetéseket is kaptak a szerzők – ez is olyan jelenség, amivel az amerikai online térben (Tumblr, Twitter és társai) már korábban találkozhattunk. A vitához kapcsolódva aztán több cikk is megjelent az ikonikus Alice Schwarzer nevéhez köthető EMMA magazinban, szintén ezt a témát és a könyvre adott reakciókat boncolgatva. Ekkor bekapcsolódtak a vitába olyan fajsúlyos kutatók, mint Paula Villa és Sabine Hark, akik a német nyelvterületnek a top 5 vagy top 10 gender studies kutatói közé tartoznak. Sőt, Judith Butler is beszállt, aki pedig a queer elmélet egyik anyjának számít, a jobboldalról is őt szokták az egyik fő boszorkánynak tekinteni. Itt már az volt az egyik fő kérdésfelvetés, hogy aki kritizálja ezeket a jelenségeket, az valójában a jobboldal szekerét tolja-e. Ez a vád a magyar viszonyokban is ismerősnek tűnhet. Tipikus törésvonal lett az interszekcionális-queer feminizmus versus radikális feministák az aktivista szcénán belül. Illetve egyes gender studies kutatók is állást foglaltak, több-kevesebb távolságtartással próbáltak vagy közvetíteni, vagy beállni valamelyik oldal mellé, vagy azt mondani, hogy az említett jelenségekkel szembeni kritikák jogosak, de a gender studies nem ez.

Feró Dalma: Mielőtt még továbbmegyünk, jó lenne összefoglalni, hogy mi is az a queer elmélet; mit értünk queer aktivizmus alatt. Mi is az a törésvonal, amiről itt szó van?

Gregor Anikó: Én szociológus vagyok, a most ősszel indult társadalmi nemek mesterszakon is tanítok, ebből a perspektívából vizsgálom a fogalmaknak a tudományos mezőben megjelenő sokféleségét is. Alapvetően onnan indulnék ki, hogy a társadalmi nem fogalmát mennyire sokféleképpen definiálják és közelítik meg. Egyfelől eltérő fogalmakat alkalmaznak az eltérő tudományterületek – de időben is sokat változtak a megközelítések, például a posztmodern fordulat hatására. Szociológiai nézőpontból a társadalmi nem fogalma kulturálisan illetve társadalmilag létrehozott, a nemekhez rendelt előírásokat, normákat jelenti, és az ezekre épülő egyenlőtlenségeket férfiak és nők között, azaz egyenlőtlen nemi viszonyokat, illetve azokat a gyakorlatokat, interakciókat, amelyeken keresztül ezek az egyenlőtlenségek létrejönnek. Tehát ez a szemlélet meglehetősen strukturálisan, rendszerben, viszonylatokban (melyek többnyire egyenlőtlenséget rajzolnak ki) gondolkozik a társadalmi nemekről és a társadalmi nemek fogalmáról. Ehhez képest vannak olyan posztmodern irányzatok, amelyek megpróbálják dekonstruálni, lebontani ezeket a fogalmakat – és némiképp relativizálják is őket azzal, amikor például azt mondják, hogy a biológiai nem is egy társadalmi konstrukció. Az elsőként említett strukturalista elméleteknek, illetve a konstrukcionalista elméleteknek van egy nagyon erős hagyománya a szociológián belül, viszont azt gondolom – olvasva a klasszikus szövegeket –, hogy ezzel kapcsolatban nagyon alapvető félreértés, amikor az hangzik el, hogy a nem egy konstrukció. Mert bár valóban arról van szó, hogy a nemek megnevezésére és a nemekre kulturális és társadalmi jelentések rakódnak rá, de attól még ezeknek anyagi, materiális és más egyéb értelemben nagyon kemény alapjai vannak. Az, ahogyan a társadalom reagál az adott egyénre, amilyen elvárásokat megfogalmaz vele kapcsolatban, az részben az ő testére és biológiai nemére adott reakció és válasz. Mindezt nem lehet felülírni azzal, hogy azt állítjuk, hogy nincsenek nemek, vagy azt, hogy kiléphetünk ebből a struktúrából azzal, hogy akármilyen neműként identifikáljuk magunkat. Félreértés azt feltételezni, hogy ki lehet iratkozni a társadalomból.

KE: A queer aktivizmus viszont bizonyos szempontból éppen azt mondja, hogy ki lehet iratkozni. Mindez egyébként még azok számára sem feltétlenül tartható álláspont, akik amúgy rokonszenveznek Butler elméletével. E szerint a posztmodern megközelítés szerint a kategóriák felszámolásában van emancipatív erő, és már a biológiai férfi és nő kategóriái is konstruáltak. Mindez Judith Butlernél inkább egy gondolatkísérlet, amit az aktivisták egy az egyben lefordítanak az életre, és úgy érzik, hogy ki lehet identifikálódni a materiális valóságból. Így jönnek létre újabb és újabb identitáskategóriák és az LMBT-vel kezdődő  betűleves. Ahelyett, hogy Butler célkitűzéseihez híven felszámolnánk a kategóriákat, inkább melléjük rakunk még húszezret. Identitássá válik az, aminek éppen aznap érzem magam, vagy az, hogy a szexualitás megélésében mit tartok lényegesnek. Itt van például a demiszexuális mint kategória: ez olyan embert jelent, aki csak akkor tud valakivel szexuális kapcsolatot létesíteni, ha romantikus érzelmeket is táplál iránta. Azért erre volt már példa a történelemben! Így válnak régóta létező és elemezhető dolgok bemerevedett identitásokká.”