Ciprasz most mégis részesült abban a kegyben, hogy a Rózsakertben, amerikai címerrel ellátott pódium mögül bájvigyorogjon az elnök mellett.
„Van egy másik európai ország, szintén nagyjából tízmillió lakossal, talán komolyabb hadsereggel, de a miénknél sokkal siralmasabb állapotban lévő gazdasággal, amelynek vezetőjét a minap fogadták Washingtonban. A szegény, legatyásodott, lesajnált, szerencsétlen, tohonya Görögországról és szélsőbaloldaliként (!) emlegetett miniszterelnökéről, Alexisz Cipraszról van szó. Arról a Cipraszról, aki az amerikai kampány idején még hüledezett azon, hogy egy ilyen kellemetlen figura megválasztása egyáltalán szóba jöhet, és aki óva intette a választópolgárokat attól, hogy a »gonosz«Trumpra voksoljanak. (Más kérdés, hogy Trump a jelek szerint nem tudott erről a korábbi kiszólásról, de nem nagyon zavartatta magát akkor sem, amikor az egyik újságíró felemlegette.)
Ciprasz most mégis részesült abban a kegyben, hogy a Rózsakertben, amerikai címerrel ellátott pódium mögül bájvigyorogjon az elnök mellett, rivaldafényben sütkérezve, élő, egyenes adásban. »Közös értékeink vannak. Ne feledjük: a demokrácia és a szabadság eszménye Görögországban született, s ezek az eszmények átszövik az amerikai kultúrát és hagyományokat is. Az elnök most folytatja ezt a hagyományt« – ilyen szépeket volt alkalma mondania a görög politikusnak kedden. Orbánnak és rajta keresztül nekünk, magyaroknak nem adatott meg ilyen alkalom. Itt tartunk, a lesajnált görögökhöz képest is. Radarszint és szemmagasság alatt vagyunk. A fasorban se.”