A nyugalom ára

„Jól érzik azonban az idősek, hogy valami még sincs rendjén. Bár a lehetséges nyugdíjszámítás rejtelmeiben csak kevesen igazodnak el, valószínűleg többeknek megfordult már a fejében, hogy sokkal többet kaphatnának most, ha visszaállna a svájci indexálás. Így az éves nyugdíjemelkedés mértéke felerészben a dinamikusan – idén például több mint tíz százalékkal – növekvő bérekhez kötődne, felerészben pedig az emelkedőben lévő inflációhoz. Ha például a várt béremelkedés tíz-, a drágulás üteme pedig háromszázalékos, akkor a nyugdíj öt plusz másfél, azaz hat és fél százalékkal nőhetne. Ehhez képest a kormány jövőre háromszázalékos nyugdíjemelést kínál – a felét sem annak, mint amit a svájci indexálás juttatna.

Valószínűleg még kevesebben tudják, hogy a mesterségesen felfűtött gazdaság számai immár két esztendeje lehetővé tennék a svájci indexálás alkalmazását, minden évben kétszer-háromszor is nagyobb lehetett volna a nyugdíjemelés. S miután a kormány az utóbbi időben azzal kampányol, hogy milyen fantasztikusan teljesít a gazdaság, a forrásnak is meg kell lennie hozzá. Mégsem hozza vissza a nyugdíjasoknak kedvezőbb módszert, illetve nem hajlandó emelni a 2008 óta változatlan 28 500 forintos nyugdíjminimumon. Persze akkor nem költhetne több mint 200 milliárd forintot a futballstadionokra, s a haveri zsebekbe is jóval kevesebb jutna.

Így viszont garantálható az idősebbek fokozatos leszakadása, hiszen már két éve elindult egy folyamat, amely során a bérekhez képest elértéktelenednek a nyugdíjak. Ezen pedig már nem segít az egyszeri nyugdíjprémium vagy az Erzsébet-utalvány.”