A vendégjog nem azt jelenti, hogy majd burkában fog járni a házigazda

„Ha engem valahová vendégségbe hívnak, igyekszem nem megbántani a háziakat, s úgy viselkedem, miként ők illendőnek tartják. Mondjuk, ha vegák, nem követelek vacsorára véres hurkát, vagy nem teszek prosztó megjegyzéseket a kóser ételre, ha azzal kínálnak. Mert náluk, az otthonukban az a rend. Nálunk, itt Európában, a mi otthonunkban pedig az a rend, hogy a nőket nem felszántani való földnek tekintjük, a tőlünk különböző vallásúakat nem bélyegezzük másodrendűeknek, nem sújtjuk börtönnel, ha saját hitét hirdeti valaki, nem akarjuk leölni a hitetleneket.

Talán joggal várjuk el, hogy aki a mi hazánkba látogat, betartsa az itt megszokott, elvárt rendet. De a mozlimok sokaságának eszében sincs. Megvan az ő sajátjuk, éljünk mi azok szerint. Ám döntő többségünk nem óhajt a saría törvényei szerint élni. Továbbá nem akar együtt élni a terrorral sem – hiába is szajkózta sajnálkozva London muszlim polgármestere. Meglehet, Ansbach, Barcelona, Berlin, Brüsszel, Burgasz, London, Madrid, Marseille, Moszkva, Nizza, Párizs, Rouen, Stockholm, Szentpétervár, Würtzburg polgárai szívesen adnának jól elhelyezett kokit a polginak.”