Felvilágosította a Fidesz Magyar Pétert: elbújhat a tiszás szégyenében
„Aki azt gondolja, hogy minden nőt megkaphat, az egy nőt sem kap meg igazán” – jegyezte meg a Fidesz-frakció.
Vona a régi jobbikosok körében egyre inkább elveszti a hitelét, a balliberális táborban pedig, bármennyire is igyekszik, nem vált elfogadottá.
„Ennek a folyamatnak az egyenes következménye lett a mai Jobbik, amely – a háttérben a bosszúéhes Simicska Lajos méretes alakjával – immár a szocialista és liberális szavazók kegyeit keresi. Vona például Botka László miniszterelnök-jelöltségtől való visszalépése után hosszú Facebook-bejegyzésben udvarolt »baloldali honfitársainak«, egyebek mellett ilyen magvas gondolatokkal: »a mai Magyarországon a társadalom egyes csoportjai között már nem az a valódi törésvonal, hogy ki a jobb- és ki a baloldali, hanem az, hogy ki akar kormányváltást és ki nem. (…) Ez a közös cél össze kell hogy kössön bennünket, függetlenül attól, hogy egyébként milyen világnézettel rendelkezünk és milyen kulturális értékrendben hiszünk. (…) A néppárti Jobbik 2018-ban ezt a kormányváltó szövetséget fogja megteremteni.«
A stratégia sikeressége azonban elég kétséges. A Századvég múlt héten jelentette meg azon felmérését, amelynek során azt vizsgálták, hogyan reagálnának az ellenzéki szavazók, amennyiben a kormányváltást célul kitűző pártok koordináltan állítanának jelölteket, vagyis valamennyien egyetlen politikus mögé állnának be a választókerületekben. A kutatásból kiderült: ha ez a jelölt jobbikos lenne, az MSZP-s szavazók 81, a DK-s szavazók 72, az Együtt szimpatizánsok 62 százaléka inkább nem szavazna, bizonytalanná válna, vagy a Fidesz–KDNP-s jelöltet támogatná. Magyarul Vona cukisodása nem igazán hiteles az ellenzéki szavazók számára (sem).
Vona Gábor, miközben magukat továbbra is »az egyedüli kormányváltó alternatívának« nevezi, a régi jobbikosok körében egyre inkább elveszti a hitelét, a balliberális táborban pedig, bármennyire is igyekszik, nem vált elfogadottá. Ami egyenes út ahhoz, hogy 2018-ban véget érjen az elnöki időszaka.
Innen nézve pedig nem is biztos, hogy időtálló megoldás, ha a politikailag bizonytalan identitásúakat ezentúl levonagáborozzuk. Hiszen ahogy sok mai fiatal számára nem egyértelmű, mi is valójában a szélkakas, úgy egy mostanában születő gyermek sem fogja tudni tizenöt-húsz év múlva, ki volt ez a Vona Gábor nevű kaméleon.”