Ti fekélyek a kohézió testén

„Valenciától Constantáig szinte minden küldött aggódik. Ők tudják, hogy mennyivel lenne rosszabb nekik a kohéziós támogatások nélkül, de a nyűg is ugyanaz: a választóik nem tudják. Az európai ifjúszocik elnöke, João Albuquerque mondja ki legkerekebben: ennek a rendszernek csak akkor van jövője, ha egyrészt láthatóbbá válik, másrészt a döntésekbe is be tudják vonni a helyieket. Másképp vagy maguk a népek szavazzák ki magukat belőle, mint a britek, vagy megeszi az egészet az ellenőrizetlen korrupció. Most jobb esetben a nemzeti kormányok fényezik magukat az uniós pénzből elért eredményekkel; rosszabb esetben a saját arany vécékeféjüket vetetik meg Európával, aztán amikor Európa körülnézne a budiban, akkor csapkodják a seggüket a földhöz, hogy ez akkora intervenció, mint a prágai tavasz leverése.

Nincs vita arról, hogy mit és merrefelé kell korrigálni. Ha a jó szándék meg nem feneklik valahol a bürokráciában, akkor 2020 után az elnöki budiba járó kisvasútra nem lesz többé pénz; amire lesz, arról pedig tudni fogja mindenki, hogy azt Európának köszönhetjük.

Ha megfeneklik, akkor előbb-utóbb nem lesz pénz egyáltalán. Az katasztrófát jelent, és azt a katasztrófát le fogják verni azokon, akik okozták. Európa ellenségei kiéhezetten lesnek az újabb ellenségképre, mert a migránsokból nem lett meg a lázadás éve. Lehetünk mi még ennek a botnak a rosszabbik végén.”